„UGYANAZ a Nap süt ránk rég” Tabániában (Nyíregyháza –Sóstó)

Immár HATODIK ( !) nyarát tölti Tabánia lakóinak egy része úgy, hogy a mikor csak teheti, felkerekedik, sokszor az ország túlsó feléből is, hogy élvezzék, a HANGOT, egymás társaságát ,♥ és hogy „uralkodójukkal”, a HANGSZÍNEK, és LÉLEK BORZONGATÁS Királyával néhány szót váltsanak, netán fotón örökítsék meg ezt a nevezetes eseményt. A Múzeumfaluban, éppen 20-an jelentek meg közülünk, az audencián.
Bár ideális időben került sor a találkozóra. úgy látszik, hogy idén a szervezőknek, lassan specialitásává válik, hogy az előadót, talán, hogy jobban lássák,  a tűző napfényre állítják!
Tegnap, István iránti szolidaritásunk jeléül, mi is a verőfénybe ültünk le, a ki tudja mely okból ismét elég TÁVOL elhelyezett székekre. Szokás szerint, mire István a dobogóra lépett, az addig gyakorlatilag üres tér is benépesült, és a Nap ereje is picinykét gyengült.
KEDVENCÜNK a Gyönyörűszépet, és a Faith-t minden különösebb felvezetés nélkül, a maga színvonalán (kívánom mindannyiunk, minden tevékenységében, munkájában ezt a magas színvonalat), elénekelte, átadta közönségnek.
Közben akklimatizálódott a helyi körülményekhez, a meleghez, az erősítés gyengeségeihez, a közönséghez. Ezen bemelegítés után, már a SAJÁT örömére IS, eljátszott „mosolygott”
a hangjával. Kifejező, néha egyéni sajátos kézmozdulatokkal, mozgással folytatta. Nem tudom ki élvezte jobban az éneklést, a dalokat, Ő vagy mi, a közönség, vagy egymást gerjesztettük??? A taps, és a jókedv mellett, érződött, az a szinte tapintható megbecsülés, szeretet, ami majd minden fellépését kíséri. Ennek a szeretetnek a megnyilvánulása, az előadás végén, a kapott ölelések,
az elismerő szavak. István, a teljesítménye alapján méltán fürdött a hangos ovációban, ütemes vastapsban, vissza, vissza, kurjantásokban, és később a dicséret egyéb formáiban. KÖSZÖNÖM
mindenkinek a videókat, és a képeket. A dupla ráadás (Várj míg,  Azért vannak..) a’capella, ill. néha még mikrofon nélküli éneklése, az erős sokszínű hang szárnyalása, mindig meglep, elkápráztat sokakat. A „nagyérdemű”, bizony nem ehhez a nívóhoz szokott.

Érdemes, mindegyiket MEGHALLGATNI, megnézni, mert pl. a „Te vagy a minden” dalának zengése mellett, egy ÚJABB érdekes, innovatív befejezésben gyönyörködhetünk. A „Fényév” átélése, a gyors számok lendülete, a Pazar Hang, itt is tuti sikert aratott.
István éneklés közben lejött a dobogóról, hogy testben is közelebb legyen hozzánk. Mint már írták, egyszer csak, egy szép nagy toll lebegett hosszan feléje, majd landolt, az új fekete tompaorrú cipője közelében. István kicsit poénkodott rajta, majd folytatta a műsort. Néhány perc múlva, egy fehér kalapos asszony, olyan Mary Poppins féle, éneklés közben odament hozzá, felvette a tollat a földről, odaadta neki, és valami ilyesmit mondott (lehet, hogy IGAZA volt?) „Ezt egy ANGYAL küldte!!!”♥
A KÉPEK között, talán megtaláljátok azt az őszes, összefogott hajú, középkorú asszonyt, aki olyan áhítattal nézett Istvánra, hogy többen megjegyezték, mint egy SZENTKÉPRE szoktak !
Nem minden fellépés, koncertre jellemző, de tegnap éppen előadás, ill. dedikálás közben is adódtak, megható, kicsit megemelve szakrális pillanatok. István tegnap mosolygós, domináns volt a színpadon, és ez a jó hangulat, átsugárzott ránk is.

Sajnos, amíg István beszélgetett aláírt, addig a VIP-es szobából, a helyiek ajándéka, egy nagy tál finom MEGGYES pite, szőrén, szálán eltűnt!
(Ilyen az élet, ha Istvánra a fellépése után a kutya sem lett volna kíváncsi, akkor finom süteménnyel teli pocakkal távozhattak volna, Katona úrral, és még Csillának is jutott volna belőle Pesten.)
 

Ha a pitét el nem csenték volna, az én KIRÁLYOS mesém is tovább tartott volna…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.