Elérkezett megint a szabadtéri, fesztiválos-falunapos fellépések ideje, amelyeknek mindig különös hangulata van. Most is közel húszan felkerekedtünk a rajongótáborból, hogy hallhassuk Kedvencünktől a megunhatatlan kedvenceket, és közben kikapcsolódjunk, egymással találkozzunk, beszélgessünk, fagyizzunk egy jót!

Nagykőrös számomra Arany János tanáréveinek és legjobb balladáinak városa ….. VOLT EDDIG, és az is csak térképen, de innestől kezdve „Istvánozásom” újabb kedves emlékhelye lett… Nagyon szép a városka centruma, szép templomokkal, épületekkel, parkokkal. Jó hangulatú fesztivál volt a Főtéren, gazdag programmal, de megfigyeltem magamon, hogy semmi nem köt le igazán az Istvánozásig…. Utána meg pláne…  Szikrázó napfényben, kánikulai melegben, árnyék nélkül várakoztunk egy bő órát a színpad előtt a fellépésig … és közben is ezerrel zúdult ránk a napfény. Az első idei napszúrást és lepirulást is be lehetett szerezni…  

István csini volt a fekete-fehér összeállításban, és jó közelről szemrevételeztem a szép fekete bőrcipőjét,  az ékszereit: a kezén a különleges gyűrűt, a nyakában a félbetört szívet bőrszíjon (a szívecske másik fele Csillánál) s a finom kezét, amelyen annyira látszik, hogy érzékeny művészember keze, s milyen kifejezően használja a kezét és az ujjait az éneklés közben… Szeretem, ha István szabadtéren énekel, mert olyankor még jobban szárnyal a hangja, feltartóztathatatlanul - az égig.

Jó formában volt most is István. Figyeltem a hallgatóság arcát: a Fényév távolság mindig, mindenhol HAT, most is nagy tapsot kapott érte. Nekem most az ért a szívem legmélyéig, hogy „CSAK SZÓÓÓÓÓLJ”…. „ne féééélj”….  Senkinek a HANGJA nem zeng így, de nemcsak az ereje, nemcsak a Hang tisztasága miatt… Tényleg a lelke zeng abban a hangban. Nagy sikere volt a pörgős Faith-nek meg a Pretty Woman-nek is. A visszataps után  különösen gyönyörű volt ma a „Várj, míg felkel majd a nap” acapella…

A fellépés után és a helyiek rohama után mi is tudtunk Istvánnal pár percet beszélgetni… A Ridikül műsorban szereplését dicsértük neki, többen aláíratták az azóta megjelent lapot is Vele… Bár Nagykőrösről Salgótarjánba kellett utazniuk, de nagyon boldog voltam, hogy volt ideje és türelme ránk is.  Nekem így kerek a történet, s így lett kerek a nap… Magamba szívtam az ezerrel zuhogó napfényt és a HANGOT, az elemeim feltöltődtek egy időre. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.