TAVASZKÖSZÖNTŐ, és DÖGÖS PASI Szentpéterszegen.

A  híresztelésekkel ellentétben, normális, kicsit szeles, itt-ott napfényes időben hajtatott kis csapatunk Szentpéterszegre,  ahol  a helybeliek,  majd csak később érzik meg igazán, hogy Tavaszköszöntő napjuk az átlagosnál is kedvesebb, nevezetesebb lesz.  No, de haladjunk  sorjában  A Faluház kapujánál, Kerike  volt kolléganője, hogy is hívhatnák,  a virágba borult fák alatt, mint Rózsa, és felnőtt fia fogadott minket nagyon kedvesen.  Ezt a kedvességet, figyelmességet egész végig tapasztalhattuk, a szervezők, a falubeliek jóvoltából. Köszönjük. Ételkóstoló ugyan akkor még nem volt, de finom pörköltet kaptunk, amiről azért erősen hiányzott Irénke paprikájának színe.  Ebben a világban, annyi minden gond van, így számomra mindig örömteli látni azt, ahogy a kis falvakban, mint tavaly, Kölesden, Megyeren sok ember kreativitását is megmozgató eseményeket, versenyeket rendeznek önmaguknak. Itt is sok önkéntes sürgölődött, hozták a versenyre a finomságaikat. Később a műsorban, a kis óvódások, szellemes látványos koreográfiával léptek fel, és a nagyobbacskák, jókedvvel előadott népi játékkal szórakoztatták egymást, és a nézőket. A várakozás óráit változatosabbá tette, egy különleges BABA Kiállítás megtekintése.  Sok ilyen jellegű kiállítást láttam, de ezért (is) érdeme s volt idelátogatni. Mi volt a különlegesség? A SZERETET, ami szétáradt a szobában.  A babák testének anyaga tökéletesen imitálta az igazi bőrt, a különböző bőrárnyalatokat. Az egyéni, és természetes kis testek, ARCOK, árulkodtak arról, a szaktudásról, anatómiai ismeretről, amivel, a valószínű külföldi alkotójuk rendelkezett. Voltak ott egy méter körüli ovisok, kisasztalnál ülő eszegető bölcsisek, szépek, és kópé szeműek,  világra csodálkozó tekintetűek. Csecsemők behunyt szemmel, és még egy iciri -piciri koraszülött is. Számomra azért volt „élő,” valóságos, mert voltak kicsit csúnyácskábbak, kicsit véznák is. NEM HIBÁTLAN művigyoros kirakati babák, de talán, ezért voltak így szeplőikkel együtt is  gyönyörűszépek,   „igaziak”, és szerethetők.  A babák csak majdnem, de István, hamarosan igazán megszólalt, és hallhattuk a „száz tanácsot”, mert abból tudjuk sose elég, és már varázsolt is „egy hang egy kéz”, egy feketébe öltözött DÖGÖS pasi!!!
Ez utóbbit, mármint a véleményt (nem a pasit),  a dedikálásnál egy fiatal csaj a barátnőjével megosztotta, és még azt is suttogta, hogy a jó a sérója, egyéb alkatrészekre nem tért ki - persze a hangját is kiemelte)
Időre befutott a debreceni mosolygós különítmény is, és a terem is maximálisan megtelt, ami azt jelentette, hogy oldalt és hátul is álltak jócskán. Mint ilyen eseményeken, jelen volt a falu apraja nagyja, azaz képviseltette magát minden korosztály. A videókból, már biztos láthatjátok a műsort. Nemcsak István hangja, a  nehézségeken is  magát átküzdő egyénisége,  nagy úr, hanem a TV, mint media   hatása, szerepe is, mert ÖT és félév után is tágra nyílt szemekkel, fülekkel és úgy hiszem szívekkel is VÁRTÁK, és fogadták be a  Fényévet, amit hosszas dübörgő vastapssal,  mivel mással,  fogadott a publikum. Nekem a két utolsó a’capella dal tetszett a legjobban.  István felszabadultan sétálva, de mégis karmesterként, tekintetével, mosolyával dirigált minket, és az emberek, nem nógatásra, parancsra, hanem önként Vele énekeltek. EGYÜTT voltunk, Szentpéterszeg,  a  kísérők csapata, és István!  Demjén, Máté P. talán így képzelte el, és most István megvalósította.

Hangszeres kíséret, és sokszor mikrofon nélkül, csupán a hangjával, az azzal való játszadozással, hümögésekkel, mormogásokkal, csengésekkel, zengésekkel, még ki tudja milyen a torkából kikívánkozó „tabáni ínyencségekkel” igézte meg a jelenlévők nagy többségét. (A nem megigézett itt azt jelenti, hogy CSAK tapsolt! ) Volt vissza-vissza kiáltozás, és nem volt sajnos meghirdetett, de ettől függetlenül, mégis létrejövő dedikálás a színpad sarkában. A nagyszámú aláírató, fényképezkedő, zömében a 30 alatti korosztályból került ki. Ellentétben sokakkal, nálam,  az „Azért vannak a jóbarátok” , az I.e. azaz az István ELŐTTI időkben nem volt egy jegyzett szám.  Ma meg sokan lejáratják. A testnevelés tanárom sokszor mondta, tudatos előkészítés, átgondolás nélkül, nem jön ki a lépés, nem lesz jó az elugrás, nem lesz meg a magasság! Máté P. dalánál, hogy az „azért vannak” (szükségesek) a jóbarátok  ÉRTELMÉHEZ,  belső szépségéhez  „a magassághoz” eljussunk,  ahhoz először meg kell érteni a felvezető szöveget (S. Nagy)
„Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod
Ujjaid közül a kor, úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja  el… „ Na, EZÉRT (hogy kibírd , elfogadd az Életet… ) van szükség barátokra!!!!
Ezt Istvánon kívül még számomra senki sem adta át, a maga súlyos, elgondolkodtató tartalmával, ezért nálam le is verték a lécet!  Az még csak hab a tortán, hogy sokszor pl. Mohácson úgy, de úgy énekli a „port” (libabőr), hogy abban a „porból lettél, porrá válsz”, keserű igazsága is benne van. MŰVÉSZ, mert meg tudja mutatni azt, ami nincs primer módon a zenében, vagy a szövegben, csak a gondolataiban, a szívében, amit sokszor tálcán nyújt át, az arra fogékonyaknak.

Két SZÍVMELENGETŐ APRÓSÁG. Ahol álltunk Bogival, mellettünk ült ölében a babájával, egy helybeli hölgy, aki a három gyereke születése után átmenetileg nem egy szilfid alkat. Amikor István elkezdte énekelni, hogy „Majdnem szerelem volt”, akkor átadta karon ülőt a nagymamának, és vékonyka férjével összekapaszkodva elkezdtek táncolni. Később, hol a papa, hol a mama, karjába fogta a kicsit, és  HÁRMASBAN összeborulva voltak szívszorongatóan együtt,  ez is GYÖNYÖRŰSZÉP volt, csak máshogy, mint ahogy azt a celeb viágban hiszik. A másik extra lélekvidító mozzanat, amikor a Crazy-nél, annál a résznél, amikor csak István énekel, akarom mondani, kiengedi káprázatos hangját és közben a feje fölött tapsol,  most csak  felemelte  a kezeit, és mint egy balett táncos, szinte csak a középső ÚJHEGYÉT érintette össze a hüvelykkel,  mégis a közönség még nagyobb erőre emelte a tapsot. Egyáltalán, sokszor nem értettem, hiszen a teremben NEM fért EZER ember, de ezer ember TAPSorkánja IGEN!
 ÖSSZEFOGLALVA, az eseményeket, az ételkóstoló nem minden darabja volt tökéletes, de fantáziadús remek vaníliás karamellás tortát ehettem, láthattam egy ismeretlen alkotó lenyűgöző Baba Kiállítását, találkozhattam Veletek, és hallhattam Istvánt, aki mint mindig, most is tudott valami újat adni.  Mi kötötte össze az előbb felsoroltakat???  Több választ is találtam, de egyik „csöpögősebb”,   mint a másik, úgyhogy a saját verziómtól megkímélnélek Titeket.