„Az ember olyan, mint a gyöngyhalász. Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt” (Melissa Moretti)
Bátorkeszi, 2015. febr. 14.

Valami különös vonzerő lehet az, ami miatt kb. 30 rajongó télvíz idején is képes felkerekedni Budapestről és az ország akár legtávolabbi pontjairól is (Pécsről, Nyíregyházáról, Békéscsabáról vagy a Bács-Kiskun legdélibb csücskéből), hogy István szlovákiai Valentin-napi koncertjén részt vegyen. De így történt. Komáromtól különbusszal vettük célba Bátorkeszit, s ennek ötletét ill. megszervezését külön köszönjük Irénkének!  Az is nagy szerencse és hála érte, hogy Tabánia külhoni rajongója, Dénes Erika előre elrakatta nekünk a jegyeket, így aztán tényleg semmi másra nem volt gondunk, mintsem örüljünk az újabb csodás élménynek.
Köszönet mindazoknak, akik a tegnap esti élményekről maradandót hoztak és hoznak: képeket, vidiket, élménybeszámolót vagy élménymorzsákat…
A bátorkeszi koncertről tényleg csak leg-ekben lehet beszélni megint, István most is szívét-lelkét beletette a dalokba.  Szinte minden dal után vastaps volt, a végén a helyi közönség, az egész terem hosszú percekig állva tapsolta Istvánt és a társait.  Gondolom, István nagyon boldog lehetett ettől, és remélem, a koncertek közötti hetekben Ő is ugyanúgy kiéhezik erre a tapsra és a közönség szeretetére, ami a Művészt élteti, mint ahogy mi kiéhezünk az Ő Hangjára, a koncertélményre.
Ahogy a közelképeken is jól látszik, István nagyon jól nézett ki, csinos volt ebben az új, aprómintás ingben ezzel a különlegesen összefogott nyakkendő-sállal… Olyan olaszosan-franciásan sármos, dögös pasi volt benne…(anélkül is az – a szerk. megjegyzése
Csak a legvégére volt érezhető kissé, hogy a nem teljesen egészséges István hangja elfáradt, de ez is persze csak nekünk volt észrevehető, mert azért ugyanolyan tiszta és érzelemdús volt, mint a többi dalnál. Csoda, hogy így végig tudta csinálni a koncertet, hisz megtudtuk, hogy a hétközepi próbákon szinte még hangja sem volt… Hihetetlen erő van ebben a Fiúban… Remélem, ez a tegnapi megerőltető munka nem okozott nagyobb bajt és kárt a hangjában, egészségében. …Sajna, Csilla sem tud kijönni a hetek-hónapok óta tartó betegségből, és azt is mondta, hogy nagyon fáradt… Éppen most jött velem szemben egy cikk a Facén, a láz nélküli alattomos tüdőgyulladásról, a lábon kihordott influenzáról is szövődményeiről. Aggódom értük. Kéne már a tavaszi napfény, a jó idő vagy egy kis megállás, pihenő nekik, de hát valszeg a lemezkészítés hajtásában erre egyelőre nem sok esély van…
Igaz, hogy szinte teljesen más felállású zenekar volt, mint Bcsabán, csak a Tiba Sanyi dobos volt ugyanaz, (mellesleg szuperül játszik), de nagyon jók voltak a többiek is… Márkosi „Joci” is nagyon felszabadultan és nagyon jól játszott, és érződik, mennyire tiszteli és kedveli Istvánt… Kolta Peti is nagyon ügyes, ám a legnagyobb meglepi a Muck Évi volt. Üde színfolt volt a szép, fiatal, csinos lány a színpadon… Egy basszgitáros csaj a színpadon úgy önmagában is nagyon szexi - a hosszú hajával miniszoknyájával, csinos lábaival, de a lány olyan visszafogottan, de nagyon magas színvonalon pengette a hangszert, és éppen ez a visszafogottság tette őt is nagyon dögössé… Istvánnak nagyon jól állnak a színpadon a szép nők, ezt már a SYMA-nál megállapítottam… Többször is élhetne ezzel a lehetőséggel…
Örültem, hogy a koncert után volt azért egy kis lehetőség is arra, hogy pár szót váltsunk Vele. Az itt kapott pár kedves szótól, mosolytól lesz sokunk számára még teljesebb a koncertélmény…
"Az ember olyan, mint a gyöngyhalász. Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt. De vajon hányszor találja meg? Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét? Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre. Lemondana már, de nem képes rá. Valami vonzza őt a mélybe. Az igazgyöngy... Merül és merül, keres és kutat..."
(Melissa Moretti)
Tegnap megint találtunk egy igazgyöngyszemet a gyűjteményünkbe… De telhetetlenek vagyunk, újra és újra lemerülünk érte, de szerencsére, tudjuk, hol kell keresni a KINCSET. Pl. Kőbányán, márc. 8-án…