Kedves Lányok! 

Én is lejelentkezem a „nagy utazásból” , éjjel 2-re ért haza a vonatom Békéscsabára, ma pedig már „jó asszony módjára” a karácsonyi előkészületekbe kell magamat belevetni. 

Nagyon boldog vagyok, hogy elmentem Inotára… Mindig örülök annak is, ha találkozhatom Veletek, s egy kicsit személyesen is ki tudjuk magunkat beszélgetni az örök témáról … Szép idő volt , minden flottul megszervezve, a vonat, a taxi… Nekem az is élmény, ha olyan helyre, tájra juthatok el, amerre még életemben nem jártam…  Az „inotai hőerőmű”  valahonnan a 6. osztályos földrajzkönyvemből ismerős, érdekes volt látni a hatalmas betonépítményt a vonatablakból…

Innestől azonban számomra INOTA Tabánia történetének újabb szép fejezetét jelenti majd.

Nagyszerű koncertben volt részünk, István változatos repertoárral készült. A kicsiny faluházban kb. 100-120 ember lehetett, ebből „törzskönyvezett” rajongók voltunk kb. 20-an. István hangja csodásan szólt a lélekemelő lírai daloknál… Libabőrös élmény volt az  AVE MARIA , a Gyertyák, a Legyen ünnep, a Who wants, a Ments meg, és megint  valami fantasztikus hangszeres kísérettel (Cséry Zoli) kaptuk a FÉNYÉV TÁVOLSÁG-ot. De nagy tapsot kapott a vidám, vagány István is a vidám, pörgősebb nótáknál.. .

A dedikálásnál a helyiek között egy idős nénivel beszélgettünk, aki kezében szorongatott egy jó pár házilag készült DVD-t, borítóján a CSISZ-korból és újságokból kivágott képekkel. A néni nagyon szereti Istvánt, végtelenül örült, hogy most személyesen hallhatta nagy kedvencét, és csillogó szemekkel mutatta nekünk a frissen kapott aláírásokat. Unszolásunkra visszament egy közös képre is Istvánnal. Számomra megható volt arra gondolni, hány és hány ilyen őszinte és mélyérzésű rajongója lehet még szerte az országban Istvánnak a CSISZ óta…  Olyan elementáris hatást gyakorolt akkor az emberekre, ami még 5 év múlva sem engedi feledtetni ezt a Fiút, pedig tudjuk, hogy a köztudatban maradást pl. a média mennyire nem segítette az elmúlt években.

Ezután mi rajongók álltuk körül Istvánt… Többen személyes apró ajándékkal köszöntöttük Őt a CSISZ-évforduló és a karácsony kapcsán, ki díszcsomagolású bejglivel, ki könyvvel, ki finom édességgel… Mindent kedves hárítással fogadott, azt mondta, neki az is öröm, ha itt vagyunk, eljövünk. Én elhittem neki.  Pár szó kíséretében átadtuk közös rajongói ajándékként a TIZEDIK SZERETETALBUMOT, ami 2014 nyarától dokumentálja István pályáját. Úgy tűnt, István most is őszintén örült ennek az újabb képes emlékkönyvnek, remélem, ha megnézi/megnézte, akkor is tetszeni fog neki és szeretettel gondol ránk…  A szeretetalbum videósított változatát is elkészítettem, fogadjátok szeretettel, ill. a fotóalbum képein majd olvasgatni is lehet. (A Picasába rendezést még nem tanultam meg, ebben Kiacska volt segítségemre, köszönöm neki.)

Puszi Mindenkinek, kellemes készülődést kívánok az ünnepekre!