A Libás tanyán jártunk….

Egyszer azt mondtam, talán éppen Zilahra buszozva István után, hogy „Még a térképről is leutaznánk Érte” …. Nem gondoltam, hogy ennek MOST jött el az ideje, ráadásul éppen nálunk, Békés megyében. István most ugyanis minden lakott területtől több km –nyi távolságra, egy hamisítatlan békési tanyán lépett fel. Itt rendezték meg a hagyományos Márton napi vigadalmat Molnár István helyi őstermelő, vállalkozó mintagazdaságában.     

Nem kicsi a kontraszt: Fényév távolság és mindössze pár nap választja el a két helyszínt, az Isten háta mögötti Libás tanyát és a napfényes Floridát. Ebből nekünk az első jutott…

Vasárnap déltájt Bpestről és Szeged felől befutottak a lányok vonattal és busszal…. Bcsabától pedig egy bérelt kisbusz vitt ki bennünket a tanyára… Én képben voltam, milyen úttalan út visz ki oda, mert „feltérképeztem” korábban a helyzetet. Az utolsó szakaszon hepehupás földút a békési tanyavilágban, ezer szerencse volt, hogy gyönyörű, száraz, napos, enyhe idő volt, így nagyobb gond nélkül megközelíthető volt a hely… A LIBÁS TANYA - mint egy oázis a sivatag közepén - kedves, nagyon vidékies, de tiszta, rendezett hely, összejött vagy 1500 ember a rendezvényre. Hangulatos evős-ivós esemény, libasülttel, libatepertővel, betyárokkal stb. Nem ecsetelem ezt hosszasan, úgyis mindenkit csak az Istvános rész érdekel.   

Istvánék időben megérkeztek, mint kiderült, Katona úr is döbbenettel tapasztalta, hogyan fogyott el alattuk az „ÚT”, és bizony ő is szentségelt valszeg, hogy a szép zöld Mercédes alváza, gumija kibírja-e ezt az utat….

Istvánt nagy szeretettel fogadta a közönség. Nagyon szerény színpadi és technikai körülmények voltak, én pl. ún. kontrolldobozt nem is láttam, többször úgy tűnt, mintha István „vakon” énekelne. A hangja hibátlan volt ma is, zengett tisztán, erősen. Jó hangulatot teremtett a Crazyvel, a Pretty Womennel, a Faith-tel, a Don’t stop me now- val, és szépen szóltak a lírai számok is… Én sokszor láttam rajta mosolyt, felénk is küldött, és a közönség, a táncoló kisgyermekek és felnőttek látványa is mosolyra derítette. Volt egy különösen kedves, szívmelegető jelenet, amikor egy éppen csak járni tanuló másfél éves kislány egészen a színpad lépcsőjéig merészkedett, István pedig leguggolt mellé, szinte csak neki, hozzá énekelt, meg-megsimizte a kicsit… Sok-sok szeretet van benne a gyermekek iránt, olyan aranyosan és természetességgel tud velük bánni…   Imádnivaló volt most is… Imádtuk is!

A 8-9 szám után csak azért nem tudott visszajönni a „visszatapsra”, mert a helyiek úgy megrohanták a színpad mellett, hogy ez lehetetlenné vált… A műsor után egy kicsit mi is tudtunk Vele beszélgetni, bár szokás szerint semmi új infót nem tudtunk meg Tőle, de nem is számítottunk ilyesmire… Főleg az amerikai útra kívántunk minden jót, sok szerencsét Nekik, merthogy Csilla is ott volt.  Megígérte Katona, hogy majd kapunk onnan valami kis infót vagy anyagot… Én megmutattam Istvánnak a diákheti plakátot, amit mosolyogva megnézett, hosszasan… Tetszett neki, úgy éreztem. Sajna, nem volt alkalmam elmondani, milyen apropóból is készült ez a stílusos „közös képünk”… Mindenesetre dedikálta: „A 12. B osztálynak sok szeretettel Tabáni István ”. Majd kitesszük a faliújságra…

Aztán elbúcsúztunk, őket elvitték vacsorázni… Amikor negyed 6-kor eljöttünk a tanyáról, még ott állt a kapuban a szép autó… Mi beértünk Bcsabára, és a lányok esti vonatáig egy könnyű kis after partyra is jutott idő, azaz egy levezető beszélgetésre a KAKAS sörözőben…

Szép nap volt, örültem a lányoknak, sokat beszélgettünk, nevettünk, és hát szinte  az egész napunk István jegyében telt. Mindenki nagyon későn ért haza, de remélem, vidik és fotók a lányok jóvoltából hamarosan felkerülnek…

Jaaaaa, és képzeljétek: a belépőjegy sorszáma egyben tombolajegy is volt… Elsőként egy ÉLŐ LIBÁT lehetett nyerni, ott gágogott a színpad mellett egy árokban….   Az első nyerőszám, amit kihúztak: 1004 – az ENYÉM!!!!!!!    Anyáááám, én soha semmilyen tombolán nem nyertem még, és akkor pont most egy élő libát??? Ilyen nincs!Mivel hazavinni nem tudtam az emeleti lakásba, így a nyereményem ott maradt...

Pussz, holnap munkanap!