Bogikánk,gondolatokban, és érzelmekben gazdag beszámolójához néhány megjegyzés.

 Őt idézve, István tényleg"másra hívatott, mint a többi" !

(a színpadon, és Csenyétén, vagy a hasonló helyeken)

Szulák Andi, kedves volt, profi, az alkalomhoz,a pillanathoz illő szöveget mondott, kellemes, sokszínű búgó hanggal énekelt.  Mégis, legalábbis tegnap este hiányzott belőle az, a VALAMI, ami a Múzeum látogatóit megfogta volna. Néhány ember bámészkodott elől. Talán nem tette oda magát teljes szívével, lelkével, talán rohant máshova, talán, mert nem volt kint a TV, talán mert nem állt nagy színpadon  fényözönben...Felejthető volt,és látszott az is, hogy az ő számára is!!! Szinte észrevétlenül jött és távozott.

 István a teljes testével testével, gondolatával szívével énekelt  adott elő, és át... Időnként szinte átlényegült, a dal őt is megmámorosította. A bársonyos ezerszínű. lágy vagy   teret uraló, bezengő HANG.. Ismét megállapítottam, teljesen más minőség.

 Unforgattable,azaz felejthetetlen volt. (ez utóbbi számot) ma tegnap már  tökéletesen jelenítette meg. Egy pillanat alatt változott meg a testtartása, arca, előadásmódja, szempillantás alatt az 50-es évek hangulatában éreztük magunkat, Tökéletesen hozta a kor stílusát, úgy hogy közben megmaradt Istvánnak.

"Láttam" öreg Nat King Cole-t, amint megköszönte Freddynek, ott fönt, hogy felhívta a figyelmét erre a fiúra. Így együtt hallgatták.

 Crazy, szinte tenyérnyi helyen tobzódott, rázta magát a térdét,a haját a lendület vitte a hangját.

 Megható,igaz, és Istvánra szabott, méltó volt az a néhány gondolat mondat,amivel felvezették. Valami ilyesmi." Nemigen fordul elő, hogy egy Múzeum ad a show businessnek előadót, most ez történt Azaz mégsem, Istvánt a tehetsége, a muzikalitása emelte oda, ahol most tart. Örülnek, hogy meghívhatták"

 István, a Ments meg előtt említette, hogy álmában sem gondolta, remélte, amikor az emblematikus dal sorait (milliárdnyi fény tör utat..)  papírra vetette a Múzeum falai között, hogy egyszer itt állhat. Megköszönte, hogy ilyen formában visszatérhetett. A díszes szecessziós csarnok tetején a korlátnál is megálltak tapsoltak, hujjogtak az emberek.

Volt miért , és kiért!

 Ez egész napi esemény sorozat nem róla szólt,szinte azt sem tudták, hogy fel fog lépni, mert azon a RÉGEN nyomtatott tájékoztatón, ami mindenkihez eljutott, hülyeségek voltak. MÉGIS, a harmadik számtól kezdve megfogta a látogatókat.,a termet, a lelkeket. Csoda szép, és szívbemarkoló volt. Köszönjük, Koltai Kurszán, Gerendás Dani és ISTVÁN!!!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.