Sziasztok!

"Hogy is kezdjem el?  (....a szerelemről szóló szép igaz mesét)"

Kicsit izgultam, mi lesz, hogy lesz az úton. Oda tudunk találni? Lesz eső? Ilyesmik jártak a fejemben. Aztán minden jó lett. Dusi tökéletes térképeket nyomtatott ki, még azt is tudtuk, az utca melyik oldalán mit kell keresni. Átvertek bennünket, mert egy benzinkutat a térkép elkészítése óta lebontottak.  Megérkeztünk hát a nagy Szatmárnémetibe, nagyon könnyen. Az út odafelé - érdekes módon - 1 órával hosszabb volt, mint visszafelé.

Jólvanna, tudom, hogy nem ez érdekel, várjál már, be is kell vezetni valamivel a regényt.

Volt 1 óránk kb. a kezdésig. Első körben a pesti lányok után kutattunk, majd miután nem találtuk még őket, szükséghelyet kerestünk.( Erről itt most inkább nem beszélnék.) Kicsit nézelődtünk, fából készült hattyú hajócskák úszkáltak ott egy tóban, szép fák közt sétálgattunk, néhány fokkal hűvösebb volt ott, mint a parkon kívül, de nem fáztunk. Visszamentünk a színpadhoz, ami egy dombra volt kitalálva, szóval lépcsőn kellett fölmenni. Erre most jöttem rá, (mármint, hogy dombon voltunk), mikor elolvastam a cikket, amit beraktatok.

Nos, ekkor már felfedeztem a pesti lányokat és Fulókával nagyot ölelkeztünk, nekem nagyon jó volt újra látni a régi arcokat. Nagyon szeretnék bízni abban, hogy nem forgácsolódik tovább ez a jó kis társaság. Magára vessen, aki kilép ebből a körből, mert sokat veszít.

Jól van na, írok Istvánról is.

A képeken a külsőt látjátok, de ez nem ugyan az, mint mikor előtted áll és érzed szinte az auráját is, pedig legalább 10 méterre áll tőled. Katona úr nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ha videón látjuk, nem megyünk el a koncertjére. Nem lehet a HANG-ot sem egy napon említeni a videó, vagy akár a stúdiófelvétel, vagyis tiszta minőségű felvétel hangzásával. Azt az erőt, ami István hangjából árad, semmiféle hanghordozó nem adja vissza, csakis az élő koncert. Én szó szerint kapaszkodtam magamban, mert vitt magával. (Nehogy ne legyen már aki haza hozza a lányokat.)

Mit mondhatnék, amit nem tudtok? Jó mellette állni (fotózás közben), én nem ölelgettem, de éreztem a meleget. Már nem félek tőle. Az elején azért féltem, mert Ő is félt. Azt éreztem, és úgy is volt. Már megszokta az embereket, kinyílt, türelmes, törékeny, de erős.

 A "forevör" most ismét olyan erővel hatott, mint Velencén, de most nem sírtam, csak futkosott rajtam a hideg. Ez nem csak ennél a számnál volt, hanem kb. az első 4-5-nél. Aztán megszoktam a hangját. Én már elég régen hallottam élőben, de fejlődött is sokat. Nagyon odateszi magát. Átélni mindig is átélte a dalokat, de most valahogy másképpen. Nem tudom megfogalmazni. A mozgása is elég jó már. Tudjátok, nekem az elején nem tetszett, hogy kivették a saját stílusából, de belátom, hogy a színpadi megjelenéshez feltétlenül kell, hogy csiszolódjon. A trendi frizurája is fura nekem, VCS jutott róla eszembe, szerencsére nem ott, hanem majd itthon, neki van így felnyírva, de az Istváné akkor is szebb, mert a teteje félrefésült és nem kakas taréjos. Még csak az kéne!

Ha elkezdtem, be is kéne fejeznem. Szóval összességében nagyon jó volt minden, szép napunk volt, Istvánra még a nap is kisütött. Szerencsére, mert így szemüvegben énekelt tovább, addig csak a "fibivumen"  ( Pretty Woman) közben vette fel. Tetszik nekem abban a szemcsiben. Meg nélküle is.  Úgy érzem, valóban hosszú még az út....

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.