bogarka46
Drága Lányok! 
Engem is hazahozott ma délelőtt a vonat Békéscsabára. 10 óra után elég feltűnően kémleltem a vonatablakból az eget…, merthogy István repülővel ment ma Erdélybe. A mi vidékünkön, éppen felettünk van a romániai légifolyosó, így aztán egy-egy fehér csíkot nézve az égbolton az aprócska géppel, mindez elmondatott velem egy halk fohászt a mi Istvánunkért.  Nemcsak a szerencsés utazásért vagy a DÍJÉRT szólt az ima, hanem a tegnap este leírhatatlan élményéért. Mindig azt gondolom, leírtunk már mindent, ÉRZÉST, hogy már nincs szó, ami alkalmas lenne az értékelésre. Most is így van. István újra és újra a legtöbbet hozza ki magából, nemcsak szakmai szempontból, hanem amit a szívéből-lelkéből beletesz a dalokba. A vidám dalok közül persze a PRETTY WOMAN újabban a csúcs, annyira jól állt neki a napszemüveges imidzs a dalhoz, amit érezhetően minden szempontból egyre oldottabban, könnyedebben ad elő (itt szó szerint a külsőségekre is gondolok).  A Who wants to live forever –nél, a Ments meg!-nél és a Fényév távolságnál is azt éreztem, még soha ilyen szíven „ütősen” nem énekelte, mint most…. (ezt korábban is mondtuk már, de még fogjuk is mondani, hiszen amit már nem lehet felülírni, Ő azt is megteszi). A Fényév távolságot csak Cséry Zoli zongorajátéka kísérte, már a hangszeres bevezető dallamoknál jött a libabőr, és lehetett érezni, nem mindennapi előadás lesz. István hangja, lelke CSODÁT varázsolt megint, a végén – én még ilyet nem is tapasztaltam – síri csend, hosszú másodpercekig. Ő is, mi is nehezen találtunk vissza a valóságba… Lebénult a közönség, belül, láthatatlanul szerintem sokan sírtunk.  „A CSEND BESZÉLT TOVÁBB…” Felejthetetlen pillanatok voltak.  A szó kevés rá.
Az előadás után volt alkalmunk egy kicsit beszélgetni Istvánnal. Fáradt, de boldog volt, a sok elismerő szónak nagyon örült, dicsértük nemcsak a csodálatos koncertet, hanem mindazt, amit az elmúlt hónapban kaptunk Tőle: a meseautós akciót, a fantasztikus modellfotókat, a Szuper Mokkás Tv-szereplést és gratuláltunk a DÍJHOZ is.   A „szerény büszkeség” érződött rajta, hihihi, tisztában van vele, hogy „szívdöglesztőnek” tartjuk a fotókat  , igaz, hárított is, mert azt mondta, lám, mire képes egy profi csapat. Szerinte mindenkiből ki lehet ezt hozni, ezt meg MI CÁFOLTUK.  Örül nagyon az erdélyi elismerésnek, köszönte is a rajongóknak.
Nekem külön öröm volt, hogy a fiammal és kisbarátnőjével „járulhattam István elé”  . A fiatalok is gratuláltak neki, nagy élmény volt nekik – mondták ezt Istvánnak, aki nagyon örült ennek. Ma reggel még, indulásom előtt jól kielemeztük a dolgokat.  Azt mondták, hogy nagyon nagy pozitív meglepetés volt István koncertje:  a művészi teljesítmény, HANG mellett az egész színpadi megjelenés, a sok mozgás, a nem celebes emberi magatartás műsor alatt és műsor után.  
Dicsérték a nagyon változatos repertoárt: ahogy „bekezdett” és ahogy zárta, az külön ÜTŐS volt szerintük.  Bianka szerint irtó jól áll neki a mosoly, a vidámság, a rockos  -pörgős számok, és egy tízessel fiatalabbnak tűnik élőben, mint a TV-ben.   A gyönyörűséges HANG azonban a lírai számoknál érvényesül igazán. Azt is mondták, hogy jó az angol kiejtése, és bár a trendi az angol nyelvű dal, de ISTVÁNNAK MAGYARUL KELL ÉNEKELNIE!   Sok mindent mondtak még, és nagyon érdekes olyan „külsős véleményt hallani”, aki nem elfogult rajongó.  Úgy érzem a szavaikból, hogy lesz még alkalom, hogy velem tartsanak.   Bianka annyit mondott búcsúzásképpen, hogy megérti a rajongókat, ez a FIÚ nagyon szeretnivaló, és tényleg sokkal többet tud adni a többieknél.
GYÖNYÖRŰ SZÉP napokat kívánok mindenkinek!

Zsike
Sziasztok Lányok!
Nem akartam írni a pénteki Fényévről és az azt követő CSEND-ről, de István üzeneteit olvasva mégis leírom néhány gondolatomat.
Úgy érzem, hiszem, hogy pénteken a "lelkek összefonódtak"... és ez már az egész koncert alatt is érződött, mert a közönség - MI - annyira egy hullámhosszon voltunk mintha "parancsszóra" cselekedtünk volna.......ennyi taps - vastaps - nem mindig van mint most volt... István alig fejezte be a dalokat máris kitört a tapsvihar... amikor bemondta a következő számot akkor is taps......
... és akkor jött a VARÁZSLAT, a CSODA... Már Cséry Zoltán zongorajátékával kezdődött.... csendben hallgattuk a csodálatos melódiát és elindultunk a zene szárnyán valahova, akkor még nem tudtuk hova........ ezután lassan elsötétült a színpad.. csak István volt megvilágítva....... és jöttek az ismerős taktusok... Fényév távolság....... lélegzetvisszafojtva hallgattam/hallgattuk és egyre erősebb lett a VARÁZSLAT........ amikor István befejezte......... következett a több másodpercig tartó CSEND... ez is úgy történt, mintha valaki egy varázspálcával "vezényelt" volna........ és varázsütésre indult el a taps is - egyszerre...
Ezért mertem leírni, hogy a "lelkek összefonódtak" MŰVÉSZ és KÖZÖNSÉGE (rajongói) között... azt érzem István üzeneteiből, hogy  annak a CSEND-nek a csodája ŐT is nagyon megérintette........
Ott annyira elvarázsolódtam, hogy még a könnyeim is "elapadtak".... azóta pedig fojtogatnak....... István üzenetét olvasva már nem tudtam és nem is akartam visszafojtani.....
Elnézést kérek, ha kissé túlságosan lelkizősre sikerült ez az írásom, de ezeket a gondolatokat nem tudtam magamban tartani........
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.