Reggel óta keresgetem a megfelelő szavakat, hogy meséljek Nektek a tegnap estéről. De most különösen nehéz nekem.  Csodálatos este volt, várakozáson felüli eseményekkel. Úgy tekintek a tegnapra, mint számomra különleges ajándékra. Szülővárosomban, egykori zeneiskolám szívmelengető karácsonyi koncertjén, évtizedek óta nem látott régi arcokat viszontlátva, édesanyám kezét kezemben tartva, rajongótársaimmal együtt István hangját hallhattam. S mindezt a CSISZ-évforduló napján!  Lehet ennél nagyobb élmény? És ezt lehetett még fokozni!  

Beszámolhatok róla, hogy István milyen csinos volt a kék ingjében, milyen csodálatosan énekelte a jól ismert dalokat , és persze óriási sikere volt, vastapssal. Vagy arról, micsoda meglepetés volt, amikor a fináléban szólót énekelt a zeneiskola kórusával. Leírhatom, milyen kedves pillanat volt, amikor a mezőtúriaktól – a fazekasság fővárosában – egy nagyon szép, egyedi készítésű, TABÁNI ISTVÁN nevével ellátott „üveget” kapott ajándékba, benne házipálinkával. És micsoda öröm volt, amikor a műsorvezető átadta „István rajongói nevében” a színpadon a virágcsokrunkat, megemlékezve a CSISZ 4. évfordulójáról.  István őszinte, kedves szavakkal reagált: köszöni azt a szeretetet, amit a CSISZ óta kap: „Ez a szeretet tart életben”.

A koncert után türelmesen vártunk, amíg a helyiek fotózkodtak, beszélgettek Istvánnal. Két rövid interjút is adott a helyi médiának. Türelmesek voltunk, mert nem várt ígéretet kaptunk Istvánéktól.  Elfogadták az invitálásunkat, és feljöttek a szálláshelyre.  Oldott, vidám és bensőséges másfél órát tölthettünk Istvánnal, Csillával és Lacival egy kicsinyke kollégiumi konyhában, ahová a lányok pazar lakomát varázsoltak a hazai finomságokkal. Köszöntöttük az ünnepeltet, sokat beszélgettünk és sokat nevettünk.  István jóízűen evett-ivott velünk, és határozottan úgy tűnt, mindhárman jól érezték magukat. Majdnem fél 11 elmúlt, amikor Istvánék hazaindultak, és én is elköszöntem mindenkitől. Izgultam értük, mert nagy köd volt és kissé az út is csúszós volt. Sokáig nem tudtam elaludni, így a nálam okosabb telefonomon   még olvashattam éjfélkor  István üzenetét. Őszinte, szívből jövő szavak Tőle.
  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.