Tabáni István vágya, hogy zenéjével, hitével és alázatával a lelkek mélyéig jusson el. Sokan hajtogatták, hogy nem fogja bírni a tempót, de úgy véli, megcáfolta a félelmeket.

ÚJRA SÍRNI SZERETNE A SZÍNPADON

Flitteres öltöny nélkül énekel. Nincs sztárallűr, nincs szemet gyönyörködtető show. A hang, amely elhagyja torkát, a füleken át a szívekbe hatol. Kárpótol mindenért. Tabáni István személyéből szerénység árad. Fellépés előtt lámpalázas, ezt közönsége előtt sem rejti véka alá. A színpadon elvarázsolt, ám könnyedén el is varázsol.

Énekel, fest, érdekli minden művészeti ág. Milyen egy polihisztor élete?

Ezt a jelzőt még nem mondták nekem, de jó hallani. Valóban rengeteg minden foglalkoztat, de az én világom főként a képzőművészet és a zene. Az alkotás és annak szabadsága ragad meg igazán. Ha elmerülök egy dalban vagy a színekben, az érzésekben, teljesen kikapcsolom a teret és az időt. Olyankor elfelejtem, hogy éppen hol vagyok. Ez már a színpadon is előfordult velem. Énekeltem, és teljesen más világba csöppentem. Remélem, ezt koncertről koncertre nemcsak én élem át, hanem a zenémen, a festményeimen keresztül olykor a nézők, hallgatók is.

Amikor a színpadon énekel, tud figyelni a közönségére?

Bevallom, ott nagyon elvarázsolt vagyok. Lehet, hogy túlságosan is elmerülök a saját világomban. Kevésbé tudok kifelé fókuszálni, mert más dimenziókban sétálok. Érzések, gondolatok suhannak át rajtam. Néha annyira benne élek a dalban, hogy közben a szöveget sem figyelem. Előfordult, hogy már régen lement a szám, de még énekeltem. Ha festek, akkor is benyomások, impressziók érnek, úgy, mint a színpadon. Az érzéseimet viszem különféle színekkel a vászonra. Így születnek a tájképek, a portrék.

Ha a saját portréját festené meg, milyen lenne? Milyen ember Tabáni István?

Rengeteget rajzoltam magamat, közben elemeztem is a fizimiskámat. Azt hiszem, az arc a lélekről szinte mindent elárul. Sokszínű vagyok. Persze vannak olyan vonásaim, amit nem szívesen mutatok meg széles közönségnek, csak a családomnak és azoknak, akik igazán közel állnak hozzám.

Az előadásmódja közvetlen, ugyanakkor olyan, mintha fényév távolság választaná el a többi embertől.

Ahogy zötyögtünk a fellépésre a zenekarral, éppen erről beszélgettünk. Azt mondják a többiek, hogy visszahúzódónak képzeltek el, erre kiderült, hogy még humorérzékem is van. Az igazság az, hogy ha megfelelő a társaság és a hangulat, akkor feloldódok. A színpadon persze általában könnyebb megnyílni, de ott is emelkednek olykor áthatolhatatlan falak a nézők és az előadó között. A művészet kicsit magányos küldetés. Ha alkotok, én is megvárom, hogy lecsendesedjen körülöttem minden. Csak így tudok teljesen kibontakozni.

A Csillag születik vízválasztó volt az életében. Bírja a szórakoztatóipar diktálta sebességet?

Nem is lehet összehasonlítani a műsor előtti és utáni életemet. Azelőtt azt sem tudtam, mi az a showbiznisz. Új volt az emberek érdeklődése, újak lettek a feladataim. Meg kellett szokni a pörgést, nem volt könnyű dolgom. Míg én egyetlen hatalmas ugrással, addig mások fokozatosan érték el a sikert. Volt idejük megerősödni, megedződni. Sokan hajtogatták, hogy nem fogom bírni a tempót, de azt hiszem, megcáfoltam a félelmeiket. Megterhelő ez a ritmus, de ha gyenge lennék, már réges-rég feladtam volna.

Korábban sok kudarc érte. Többek közt nem sikerült felvételt nyernie a képzőművészeti egyetemre. A sors, úgy tűnik, bőségesen kárpótolta mindenért.

Hiszem azt, hogy nem véletlenül csalódtam annyiszor. Lehetséges, hogy így terelt a saját utamra valamilyen felsőbb erő. Talán egy rendező elv szerint alakul mindannyiunk léte.

Amiért 2009-ben a Fényév távolság című dal éneklése után sírt, azon ma már mosolyog?

Akkor felszakadt belőlem valami. Megdöbbentő, de azt hiszem, mindig ez lenne az ideális. A katarzis, amikor az ember mindent kikapcsol, nem számít semmi, csak az érzések, amik átjárják, felemelik vagy lesújtják. Azóta sem volt ilyen élményem. Titkon vágyok arra, hogy újra megtörténjen. Azért is volt olyan nagy hatással az emberekre akkor az előadásom, mert érezték, hogy a könnyem több szimpla színészkedésnél. Őszinte voltam, vállaltam önmagamat. Van persze olyan, aki a mai napig nem érti, miért „kellett” ott Tabáninak sírni. Sajnos, kezd kikopni a világunkból az érzelmi intelligencia.

Vissza lehet hozni?

Szerintem velünk születik, de talán tanulható is. Jó szeretni, átérezni mások gondjait, empátiát gyakorolni. De ehhez igazi kulturális műsorokra lenne szükség. Olyan társadalomra, ahol az emberek segítik egymást. Olyan világra, ahol nem az folyik a televízióból, hogyan lopnak, csalnak, hazudnak mások, hogyan lehet a ranglétrán könnyedén feljebb és feljebb jutni.

Egyelőre azonban, úgy tűnik, a show , a csillogás diktál.

Meg a fény, a füst…. Az emberek a kezdetektől fogva vágynak a cirkuszra. De én nem hiszem, hogy tartalom nélkül sokáig működhet az előadás. Egyre többször jövünk ki úgy a moziból, hogy ad ugyan valamilyen élményt, a lelkünk mégis üres marad. A showbizniszben sincs sok tartalom. A csillogással elfedünk mindent. Sajnos, én sem vagyok megváltó, annyit tehetek, hogy a magam útját járom, keresem azt, ami elveszett. Újabb és újabb állomások köszöntenek rám, de tudom, hogy messze még, ahová menni szeretnék.

Mi az úti cél?

Eljutni a dalaimmal a lelkekhez. Kiegyensúlyozott családi légkörben otthonra találni. Közben kimondani sokszor, hogy szeretlek. Ha őszinte vagyok az enyéimhez, akkor ez a szó elcsépelhetetlen.

Amint tudjuk, szabadidejében a képzőművészetet sem hanyagolja el.

Igen, sokat köszönhetek a Csillag születiknek. Nemcsak a hangomra, hanem a festményeimre is felfigyeltek. Egy debreceni galéria kiállította a műveimet az állandó tárlatai között, az alkotások nagy népszerűségnek örvendenek a látogatók körében. A stílusom realista, munkám során aprólékos, részletező vagyok. Szeretem a festészetet és a grafikát. Legszívesebben a pasztellel dolgozok, kedvenc témám a portré, de mellette tájképekkel is üzenek az embereknek.

A sorozatos kudarcok után az énekes élete újra felfelé ível.

Tabáni István Péter Budapesten született 1978. január 22-én. Fonogram-díjas énekes, dalszerző, festőművész, grafikus. Már gyermekkora óta érdeklődött a művészetek iránt, lelkesen rajzolt. A Bokányi Dezső Építőipari, Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanult, ahol díszítőfestőként végzett. Többször felvételizett a Képzőművészeti Egyetemre, sikertelenül. A sorozatos kudarc megviselte, de annak szívből örült, hogy teremőrként az Iparművészeti Múzeum kelet-ázsiai részlegén dolgozhatott. Nagyot végül a Csillag születik című műsor után fordult vele a világ, hiszen a tehetségkutató második szériáját megnyerte. Első albuma 2010 márciusában jelent meg Ments meg! címmel. A korong 2010 áprilisában már arany-, később pedig platinalemez lett. Tabáni István nem sokkal ezután ismét stúdióba vonult, és elkészítette második albumát. A Gyönyörű szép címadó dala Az év dala kategóriában 2011-ben elnyerte a Fonogram-díjat. Nem sokat váratott magára a harmadik lemez sem. Ezen a művész saját stílusában szólaltatja meg a hozzá legközelebb álló Máté Péter-dalokat. Az Érzés című csokor a Főnix együttes közreműködésével jött létre. Tabáni István vallja, nemcsak hivatását, hanem élete párját is megtalálta. Immár kellő önbizalommal rendelkező, kiegyensúlyozott ember, több mint két éve él boldog párkapcsolatban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.