Tabáni István Rajongói Portál

Bejelentkezés

______

	Rajongók
Indulás: 2009-11-27

Élménybeszámolók

Élménybeszámolók : Ari - Madzagfalva Istvánnal, megszavaztuk, megkaptuk

Ari - Madzagfalva Istvánnal, megszavaztuk, megkaptuk

2011.09.20. 13:50

Megpróbálom leírni a leírhatatlant!

Amikor megkaptuk a hírt, hogy István megnyerte a Madzagfalvi fellépést a szavazataink alapján, nagyon boldog voltam.Egy kis szomorúság vegyült az örömömbe, mert nagyon úgy nézett ki, hogy nem tudok menni, anyagi és egyéb okok miatt.Már a fiam Attila is megsajnált és azt igérte, hogy inkább levisz ha nem dolgozik a hétvégén.Még azt is mondta, hogy próbáljak utitársakat keresni, hogy olcsóbban usszuk meg Kerivel, bár a menyem Dóri mondta, hogy Ő beszáll a költségekbe. Hiába már aki tudta, hogy megy az megszervezte és mi beletörődtünk Kerivel, hogy nem lesz olcsó de meg fogja érni az biztos.Sajnos péntek délután kiderült, hogy Attila mégiscsak dolgozik, hát ez a hír letaglózott rendesen, de akkor már nagyon beleéltem magam ezért egyre azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnánk mégiscsak ott lenni.M Évike segitségével ugy tünt, hogy sikerül is, csak még Kerike Lexyét kellett elhelyezni. Tudjátok , hogy a Mamája Erzsike néni nem mindig örül a mi csavargásainknak, ezért most azt találta ki Keri, hogy az öccsét Gábort /CSepelen lakik/fűzi meg , hogy vigyázzon Lexykére mig mi ISTVÁNOZUNK.
Gábor szívesen vállalta.Na így minden akadály elhárúlt és hihetetlen boldogok voltunk.

Megbeszéltük Évikével és Kerivel, hogy az állomáson találkozunk és a 14.10-es vonattal indulunk. Úgy is volt , ott volt még Kiacs , Terike és Kiscsillagomék akik lekésték az 1 órával korábban induló vonatot. Örültünk, hogy ilyen jól összejött egy kisebb csapat és vidáman sztorizgatva telt az idő.Jött a kalauz néni /fiatal 25 év körüli/ és csodálkozva látta, hogy milyen vidáman vagyunk. Hát én elmondtam neki, hogy hova megyünk, ő láthatóan megörült ennek a hírnek. Elmondta, hogy nagyon kedveli Istvánt, mi megmutattuk neki az összes "kincsünket" képeket, albumokat a fehér aláírt sálainkat én pedig az éves naptáramat.Csodálkozott, hogy minden hónap alá van írva...:) Csak nézett bennünket és talán egy kicsit irigyelt, hogy ilyen sok helyre követtük már a "MI FIÚNKAT", hívtuk, hogy jöjjön velünk, de elmondta, hogy egy 2-t éves kapcsolatban van, nem biztos, hogy a párja v. férje örülne neki. Azért nagyon jó koncertezést kívánt és saját magán is elcsodálkozott, hogy ugye ő most éppen dolgozik és mégis szabálytalanul sok időt töltött velünk de nem tudta megállni, hogy ne nézzen, hallgasson meg mindent...:)))

István 16 dalt énekelt nekünk a csillagos ég alatt ezen a gyönyörű szép nyári estén. nagyon jól válogatta össze a dalokat és a sorrend is fantasztikus volt. A zenekar csodálatosan összhangban volt Istvánnal és István is velük , érezni lehetett a barátságot ami összeköti őket és ez egy fantasztikus örömzenélésben teljesedett ki.

A dalok:Long Train Runnin, Gyönyörű szép,Csillagóceán, Ez majdnem szerelem,Te vagy a minden,Repülj hát,Olcsó vigasz,Ments meg,Don't Sto Me Now, Crazy, Bohémian Rhapsody,ÉRZÉS, STILL Lowig You,Nem lesz már,Hazám,We will rock you. Ha jól emlékszem nagyjából ez volt a sorrend, látható, hogy minden oldalát megmutatta nekünk.most részletesen nem írnék minden dalról, csak annyi, hogy szívszakadás volt többszörösen is.A koncert elején megköszönte, hogy megszavaztuk ezt az estét Neki és magunknak is...:)))Jó kedvű, boldog, vidám volt az egész előadás alatt és folyamatosan kommunikált a közönséggel.Minket törzsrajongókat/50-60 fő/ is kitüntetett figyelmével és kedvességével de a többiekkel is nagyon lazán, oldottan viselkedett. Viccesen fogadta egy férfi bekiabálását"IMÁDLAK" mondta neki, hogy de én már foglalt vagyok, később láttam amikor kezet fogott vele.

Túlzás nélkül mondhatom, hogy világszínvonalú előadáson vehettünk részt csak az ÉRZÉS volt sokkal több benne, mint bármelyik világsztár koncertjén, és állítom, hogy nem vagyok elfogult, elvakult rajongó!!!

Annyira jó volt látni, hogy teljes szívével élvezte ezt a csodálatos összhangot is ami a zenekarral volt közöttük és a közönség szeretetét, amit nem győztünk kifejezni vastaps és örömujjonkások közepette.

Ugrált, szaladgált a színpadon, igaz, hogy a villódzó fényektől egy kicsit rosszabbul láttuk de valami olyat mondott, hogy játszótér lett a színpad!!!:)))

És akkor még az improvizációról nem is meséltem, fantasztikusak voltak Zolikával. Még csak 1 kedves jelenet és befejezem a koncert részletezését, amikor Kerikének odanyújtotta a mikrofont és ismét megénekeltette.nagyon tetszik neki Keri mély hangja és mindig kitünteti Őt a kedvességével, mint ahogy sokunkkal teszi ezt.Erre most nem nagyon számítottunk , mert messze is volt a színpad és magas is volt de azért mindkét oldalra odament többször is a hangfalakon állva énekelt...)

Már sok koncertre mondtuk, hogy ezt már nem lehet überelni de István mindig bebizonyítja, hogy lehet és fogja is mindig...:)))

Minden jónak vége lesz egyszer, így ennek a különlegesen szép és felemelő koncertnek is vége lett.Ezután következett a dedikálás amire nagyon sokan vártak.Természetesen MI is sorban álltunk bár Opti mostanában mindig mondja, hogy lehet, hogy nem kéne mindig, mindenhol ezt tennünk, de Ő is az elsők között van aki azért ott van a közelében.A szervezők nem álltak a helyzet magaslatán mert se asztal se szék se világítás, így hát a Mi fiunk egy elemlámpa fényénél teljesítette a rajongók kérését és írt rendületlenül.Sokan fotózkodtak Vele én most nem kértem közös képet, csak a Terikétől kapott szegedi fotót irattam alá Vele, amit Ő is felismert és nagyon tetszett neki, mondt, hogy ez Szegeden a Baráti találkozón készült....:)))

Azért a képek között találtam olyat ahol valaki lefényképezett bennünket miközben István aláír nekem és Kerinek, igaz én háttal álltam de ŐŐŐŐ látszik és mosolyog, köszönet érte. Aztán volt csoport kép is de István láthatóan elfáradt és Csilla unszolására szép lassan elköszönt tőlünk, pedig úgy láttam még maradt volna,, de ha órákat tölt még velünk nekünk akkor sem lesz sose elég...:)

A búcsú után még sokan sétállgattunk, beszélgettünk, üldögéltünk egy téren nem nagyon akaródzott hazamenni de csak rászántuk magunkat.

Nem tudom ki mit csinált, sokan a szobákba beszélgettünk először de aztán egy páran kimentünk a folyosóra .nem tudom pontosan de kb.fél három körül én már nem bírtam ülni, nem álmos voltam, csak visszintesbe akartam kerülni.Akkor még Opti, Szeri és Bogikám javában beszélgetett és aztán kiderült, hogy nem is feküdtek le.

Reggel korán kellett kellni, ha jól emlékszem a 7.10-es busszal indultunk ahová Bogikánk kikisért, köszönet érte.

Aztán a vonaton kellemesen és gyorsan telet az idő, volt mit megbeszélnünk. Sokan ott maradtak még egy kis városnézésre, múzeumlátogatásra,talán fürdődésre nem is tudom pontosan. Nekünk haza kellett jönni de ez így is több volt mint tökéletes. Köszönet érte ISTVÁNNAK , a ZENEKARNAK és NEKTEK...