Egyszer már leírtam a gondolataimat a Rezső téri Szenes Iván emlék-koncerttel kapcsolatban, de közvetlenül írtam be a Gondolataink rovatba, és mikor elküldtem elszállt az egész. Engedjétek meg, hogy még egyszer megpróbálkozzam vele, remélem, hogy nem untatlak vele benneteket.  Az igazság az, hogy kedd óta folyamatosan az elvarázsoltság állapotában leledzem, naponta többször is meghallgatom és megnézem az István előadásáról készült videókat és muszáj kiderítenem, hogy ez a viszonylag rövid fellépése miért gyakorolt rám ekkora hatást.

Az igazság az, hogy már napokkal a koncert előtt nagyon izgatott voltam. Budakalászon többen is kérdezték tőlem, hogy miért vagy ilyen izgatott, hiszen csak két számot fog énekelni. Annyira izgatott voltam, hogy még Istvánnak is mondtam, amikor elmenő félben volt már, hogy sok sikert kívánok a keddi koncerthez, ott leszünk, és nagyon fogunk drukkolni neki, hogy jól sikerüljön. Miután már sötétedett, nem egészen láttam, de úgy tűnt, hogy nem egészen érti, hogy miért vagyok ilyen izgatott.

Először is szeretném megköszönni a lányok ügyességét, rátermettségét, ami azt eredményezte, hogy szinte mindenki, aki a G Portálról ott volt, olyan helyen ült, hogy jól láthatott.  Nem írok neveket, mert félek, hogy valakit kihagyok. Szuperek vagytok. Nagyon sokan ott ültünk a VIP rész harmadik sorában. Akkor megint tudatosodott bennem, hogy milyen jó csapat ez, és nagyon büszke voltam én is ebbe tartozom.

A fellépő előadókról csak annyit, hogy – mint ahogy többen megírták már – Istvánon kívül valamennyinek személyes jó kapcsolata volt Szenes Ivánnal. Szenes Andreának mindig nagyon szerettem a riport műsorait. Nagyon intelligensnek tartottam, még akkor is, amikor a sajtó támadásainak volt kitéve. Gyerekkoromban és fiatalkoromban láttam az összes táncdalfesztivált, és a koncerten elhangzott dalok többsége már a megírása idején nagyon tetszett. Az édesanyám olyan munkahelyen dolgozott, ahol az akkori művészvilág sok résztvevőjének a hozzátartozója a kollégája volt. Nagyon sokat mesélt róluk. Így hát ezen az esten olyan emberek léptek fel, talán az Apostol együttes, Dér Heni és István kivételével, akiről gyerekkoromban és fiatalkoromban nagyon sokat hallottam. Jó volt látni őket (Koós Jánost, Kovács Katit – neki még puszit is adhattam -, Aradczky Lászlót, Bodrogi Gyulát, Harangozó Terit), még akkor is, ha már őket is megviselte az idő. Az azonban látszott, hogy a szeretet jegyében jöttek el fellépni, emlékeztek egy olyan emberre, akit nagyon szerettek és nagyra becsültek. Harangozó Teri nagyon aranyos volt. Segítettek neki följönni a színpadra, nehogy elessen.  Nem egy szilfid alkat akárcsak én, ezért valahogy a következő szöveggel köszöntötte a közönséget: „Na megérkeztem, megtörve bár, de fogyva nem.”  Kovács Kati pedig a „Régi ház körül” című szám eléneklése előtt azt mondta, hogy nem árulja el az édesanyja életkorát, de ha a 19-et megfordítjuk, akkor kitalálhatjuk. Bízik abban, hogy sírás nélkül el tudja énekelni ezt a számot, de nem tudja, hogy sikerülni fog-e, mert az édesanyja ezt a számot most is kívülről tudja. A kivetítőn végig látszott, hogy könnyben úszó szemmel énekelt. Mindezek a körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy a koncerten elhangzott dalok többségét – mint ahogy a közönség nagy része - végig énekeltem az előadókkal.  

Éppen ezért borzasztóan örültem talán tudat alatt is annak, hogy a régi kedvenceim és a mostani kedvencem együtt lépnek fel. De borzasztó kíváncsi is voltam, hogy István vajon mit fog énekelni. Böngésztem az internetet, hogy vajon melyik az a két Szenes Iván dal, ami István hangjához illik. Megvallom őszintén pont erre két dalra nem gondoltam.  A másodikat ismertem egy kicsit, mert Szenes Iván egyszer szerepelt az M2 „Hogy volt” című műsorában, és ott emlékeim szerint említette.  De annyira nem volt egyik dal sem a gondolataimban. Szenes Iván stílusára a romantika és a könnyedség jellemző. Sok dalára még az én szüleim táncoltak. Éppen ezért voltam kíváncsi annyira, hogy István melyik dalt fogja elénekelni, és azt hogyan énekli. Az érdekelt, hogy egy olyan előadóbak, akinek a kedvence a Queen, Demjén Ferenc, a saját bevallása szerint is a lírai rock áll hozzá a legközelebb, valamint kitűnően énekel Edda, Beatrice, Bikini dalokat, Máthé Pétertől is a modernebbeket, aki Zámbó Jimmy dalát is saját egyéniségére formálta, hogyan állnak az igazi romantikus Szenes Iván számok. Arról fantáziáltam, hogy hogyan áll neki Varga Miklós Európa című száma, de erről nem. Olyan dalt nem hallottam még tőle, amire a szüleim is táncoltak fiatalkorukban. Gondoljatok bele, hogy a Hosszú az a nap című dalt, amit Szenes Iván a feleségének írt, és ami a kedvenc dala volt, eredetiben a Kovács Erzsi énekelte.  A mai fiatal előadóknál azt tapasztaltam, ilyen régi romantikus dalokat többségük vagy egyáltalán nem énekel, vagy átírják nekik őket a mai kor stílusára, vagy szinte belebicsaklik a nyelvük. Éppen ezért, amikor meghallottam az első taktusokat nagyon meglepődtem. De megállapítottam a két szám végén, hogy a mi fiunk ezt is megoldotta. Ő ezt is tudja. Úgy adta elő a két dalt, hogy hű volt ahhoz a könnyedséghez és romantikához, ahogy azt a szerzője megírta, nem szakadt el attól a kortól, amelyben ezek a dalok születtek, és ugyanakkor a saját egyéniségét sem adta fel. Az előadását anélkül, hogy mesterkélt lett volna, bele lehetne helyezni abba a korba, amikor ezek a számok születettek. Talán ő még nem is élt akkor, amikor ezeket a számokat énekelték. De mondom egy cseppet nem volt erőltetett, számomra úgy tűnt mintha ez is a stílusa lenne. Jól írta Opti korábban. Megtehette volna, hogy kiereszti a hangját. De pontosan tudta, hogy hol a határ. Már Corvin koncerten észrevehettük, hogy gyönyörűen mondja a szöveges részt. De azon a koncerten ott ült vele szemben Csilla. Ezen a koncerten azonban Csilla nem volt itt. Az első szám szöveges része mégis szerintem csodálatos volt.  A koncert  után mondta is, hogy sokat gyakorolta.  Szerintem nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy meghívták erre a koncertre, még akkor is, ha csak két számot énekelt. Úgy érzem, azonban hogy az általa énekelt két szám talán a szerzőjéhez legközelebb álló szám volt, és István ezért szerepelt a koncert vége felé. Ő méltó volt ehhez a megtiszteltetéshez, bebizonyítva azt, hogy nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség. Ezt a közönség is érezhette, mert nagyon nagy sikere volt. Megint úgy éreztem, hogy szereplésével, előadásával adott egy nagy pofont azoknak, akik a magyar könnyű zenét a pénzközpontúság felé kívánják terelni, akik túlnyomórészt a show elemeket részesítik előnyben az énektudással szemben, nem az igazi énekesek mellett teszik le a voksot, nem őket támogatják.

Nagy köszönet illeti Szenes Andreát, hogy őt hívta meg erre a koncertre és lehetőséget adott neki, hogy mindezt bebizonyítsa, és egy újabb oldalát mutassa meg a tehetségének. Szenes Andrea még azt is elmondta róla, hogy István kifejezetten erre a koncertre tanulta meg ezt a két számot.  Csak reménykedem abban, hogy nem utoljára énekelte őket.

Gratulálok István!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.