Anna - Mozaik élménybeszámoló: Városföld-Dunaföldvár

Jó éjfélutánt, jó reggelt G-Portál!

Most sikerült haza érni a tegnapi duplázás után. Azért az sem volt semmi, amit tegnap csináltunk. Délben elindultunk otthonról, mentünk busszal, metróval, majd távolsági busszal Kecskemétig öten (Baba, M.Évi, Opti, Magdi és én), majd 20 perc várakozás után átszállás a városföldi buszra, amit kineveztünk Tabáni Tours busznak, miután csak mi öten utaztunk rajta.

Végignéztük, élveztük István fellépését, jó sok rajongó volt jelen, elég nagy létszámú helyi közönséggel együtt, gyönyörű volt a végén a Hazám, előtt a 8 ny…., Istvánnak nagyon nagy sikere volt Amint vége volt, indulás Irénke jóvoltából autóval Dunaföldvárra. (Nagy köszönet Hannának a flakon finom hideg vízért poharakkal együtt, életmentő volt.)

Fél nyolcra értünk Dunaföldvárra, természetesen sikerült az első sorba állnunk, itt is jó sok rajongó volt, sokan voltak közülük Városföldön is. Itt a helyi közönség még nagyobb létszámú volt, mint Városföldön. Itt is nagyon várták és nagyon szerették Istvánt. A Hazám alatt a szám végén megénekeltette a közönséget, ill. közösen énekeltük.

Mindkét helyen a Nem lesz már-t tovább folytattuk (gondolom a helyiek igencsak csodálkoztak rajta). Városföldön mondta is, hogy vokalistákat keres, majd a honoráriumot megbeszéljük, én az orrom alatt mondtam, hogy „szerelemből” is szívesen (remélem nem hallotta meg). Mindkét helyen visszatapsoltuk Istvánt.

Az előadás után dedikálás, fényképezés volt a sátor mellett, mi pedig várakoztunk, hogy át tudjuk adni a közös ajándékot, sikerült is, beszélgetni is sikerült Istvánnal, nagyon örült nekünk, megköszönte, hogy ott voltunk.

Irénke kocsin elvitt minket Dunaújvárosba, elértük az utolsó vonatot, nagyon úgy nézett ki, hogy rajtunk kívül a vonaton kb. még két ember utazott.

Éjfélre értünk a Déli pályaudvarra, M.Évi felajánlotta, hogy aludhatunk nála (nagy köszönet érte), de végül úgy döntöttünk Magdival, hogy jobb lesz otthon ébredni, sikerült az éjszakai busszal hazaérni.

Azt nem tudom, hogy ez hány km volt, amit ma megtettünk, de nem volt semmi, viszont az élmény sem volt semmi, amit tegnap kaptunk. Az sem volt semmi, amikor István Dunaföldváron a Te vagy a minden-t énekelte, annál a résznél, hogy „… én épp így szeretlek ….” végigmutatott rajtunk.

Megint megállapíthattuk azt, amit egyszer én már meg is mondtam Istvánnak, hogy mi „jó lóra tettünk”.