Lonci - Szombathelyről
2015.12.07. 16:31
Advent Szombathelyen - 2015. december 4.
Legelőször ez az adventi koncert került fel István zenészoldalára. Ugyan jó messze van Szombathely, de az volt az előnye, hogy a korai kezdés miatt még aznap vissza lehet utazni. Az élőzenének különös varázsa van, el is határoztam, hogy elmegyek erre a kiskoncertre.
Szerencsére az időjárás is kedvezően alakult, nem röpködtek a mínuszok, bár sejtettük, hogy melegünk nem lesz. Már előre féltettük Istvánt és a zenésztársakat, hisz a plusz fokok ellenére nem lesz könnyű dolguk, az egyhelyben állásra, ülésre, éneklésre hideg az idő. Napsütésben indultunk el a hosszú vonatútra, de nyugat felé tartva egyre szürkébb felhők kísérték utunkat. Útközben sok ismerős helyet érintettünk – mindegyik alkalom volt egy-egy fellépésre, koncertre való visszaemlékezésre. Legelőször a csepeli víztorony tűnt fel ismerősként J, később sorra jöttek az emlékezetes városok, települések is – Székesfehérvár, Inota, Ajka, Herend, Devecser, Celldömölk, de a célállomáson, Szombathelyen is járt már István még a CSISZ gálaműsorával.
Az állomásról taxival mentünk a Fő térre, mivel kevés időnk volt. Útközben láttuk, hogy jó sokat kellett volna gyalogolnunk az állomástól a Fő térig. Még világosban értünk a hangulatos faházikókkal körbevett térre. Hamarosan besötétedett, így a karácsonyi díszkivilágítás még hangulatosabbá varázsolta a koncert helyszínét. Néhány házikónál ajándéktárgyakat, sapkát, kesztyűt, kabátot árultak, de a többségénél mindenféle finomságra, enni- és innivalóra invitálták az embereket. Természetesen a betlehem és az adventi koszorú sem hiányozhat egy ilyen vásárról – mindkettő ott volt.
A színpadot hamar megtaláltuk. Mire körbejártuk a teret, addigra Istvánék is megérkeztek. Istvánon egy fekete téliesített zakó volt – széles állógalléros, húzózáras betétrészű pufizakó . Volt pár hősugárzó is a színpadon, az egyiket feltették egy kis asztalkára, hogy jobban melegítse majd Istvánt. Zoli volt a billentyűs, Sanyi meg a ritmusszekció egy cajon-nal (=afroperui eredetű, fából készült ütőhangszer). Hangbeállás és némi meleg védőital elfogyasztása után kezdődhetett is a koncert. A műsorvezető néhány kedves mondattal mutatta be Istvánt az addigra már nagy számban megjelent nézőseregnek. Még az új cd megjelenési idejét is bemondta. Mögöttem egy 3 éves forma kislány állt az anyukájával. Az anyuka azt mondta a kislányának, hogy Tabáni István bácsinak nagyon szép hangja van. Aztán színpadra léptek a fiúk, és sorra jöttek az ismert dalok a Gyönyörű szép-től az Ez majdnem szerelem volt-ig. A Faith-t és a Pretty woman-t egy kissé más hangzásban, dzsesszesen játszotta Zoli. Az utóbbinál még jó hosszúra el is nyújtotta a zongorajátékát. István oda is lépett hozzá, mondta neki, hogy már befejezheti. Zoli jól elvolt Sanyival a nagy improvizálásban. A közelgő karácsony tiszteletére a Legyen ünnep-et is elénekelte. Az új cd-ről a Szerelem, várj! csendült fel. István hozzátette, hogy azért ez jobban hangzana egy nagyobb zenekarral, de így is gyönyörűen szólt, ahogy a többi dal is. A közönségnek is nagyon tetszett a koncert, ezt a sok taps is jelezte. A Pretty woman-nél éneklésre hívta a közönséget, többen énekeltek is a beintésére. Ráadás szám sajnos nem volt, mert István már fázott. Az Ave Maria sem hangzott el, pedig nagyon vártuk.
A koncert végén a műsorvezető ismét megemlítette, hogy mikor jelenik meg az új cd, meg azt, hogy István az Art Café-ban dedikál. Így meleg helyen, megfelelő körülmények között tudtunk találkozni és beszélni Istvánnal és zenésztársaival. Sikerült az évfordulós találkozót is megbeszélni velük. Közben a szervezők is bejöttek a kávézóba és egy kis ajándékkal kedveskedtek Istvánnak. Mi elköszöntünk Istvánéktól és a vasútállomásra mentünk, ahol vonatra szálltunk és egy másik útvonalon utaztunk vissza Budapestre. Ezen az útvonalon is sok ismerős helyet érintettünk – Győr, Komárom, Tatabánya, Bicske. Helyeket, melyeket István már megtisztelt jelenlétével, gyönyörű hangjával, mint ahogy ezt ezen az adventi koncerten is tette .
|