"Hiába próbálnak átalakítani,nem hagyom!"

Visszahúz a szíve a Ráth György múzeumban,ahol majd hat éven keresztül teremőrként élte csendes mindennapjait.Nem véletlen,hogy éppen a múzeum kertjében meséli el:úgy érzi,sokan ki akarják forgatni a személyiségéből.
"-Ráadásul olyanok,akik nem ismernek.Sokan próbálnak átformálni valamilyenné,amilyennek szerintük lennem kellene,de nem fog sikerülni!"-jelenti ki.
Meglehet,hogy többen látják őt anyámasszony katonájának,mint talpraesett férfinak,de Istvánnak nagyon komoly elképzelései vannak magáról,az életről,a jövőről,és sziklaszilárd értékrendjét még a sikerért sem hajlandó felforgatni.Pedig valóban sokan látták el jó tanácsokkal,amikor színpadra állt.Ki a zakóját akarta lecserélni,ki a haját formálta át,de bőven akadtak olyanok is,akik azért noszogatták,hogy próbáljon meg úgy viselkedni,mint egy sztár.Nos,István nem egy vitatkozós alkat,nem is tiltakozott-egyszerűen csak nem fogadta meg a tanácsokat.
"-Furcsa például az embereknek,hogy még mindig otthon lakom a szüleimmel.Pedig nekem ezzel sosem volt semmi problémám!Mindig teljes biztonságot jelentett számomra,hogy velük élek.Szerintem nagyon jó dolog,ha az ember a szeretteivel osztja meg a hajlékát.Miért akarja elvenni ezt tőlem valaki,amíg én nem érzem szükségét?Ennek ellenére persze tervezem,hogy elköltözöm,de ennek nem az az oka,hogy mások így látják jónak.A rajongóktól kapott ajándékok már egy egész szobát elfoglalnak,egyszerűen kezdem kinőni a szülői házat.Másrészt meg,bevallom,nekem is szükségem van a magányra.Csak olyankor tudok igazán a gondolataimba merülni,amikor nem zavar senki.Olykor jó lenne elvonulni minden és mindenki elől.Kell egy hely,hogy el tudjak tűnni,aztán mindenki keressen meg,ha tud."-mosolyog István,aki a tehetségkutató verseny előtt is igen eldugott helyen élte a napjait.Akkor még a múzeumban dolgozott,és kezdett beletörődni abba,hogy nem sikerül megvalósítani az álmait.Úgy gondolta,hogy mentse meg valaki,vagy ölje meg,de úgy nem lehet leélni egy egész életet,hogy az ember folyamatosan küzd valamiért,de képtelen elérni.Azt mondja,hiányzik neki a múzeumi légkör,a tárgyak,a kollégák és a nyugalom-de persze nem bánja,hogy ma már nem teremőrként keresi a kenyerét.Az életének azért fontos része marad a kultúra,az értékrendjében a művészet áll az első helyen.
"-Nekem ez jelenti a lelki táplálékot,a művészet tart életben.Bár most az összes gondolatom a május 13-ai lemezbemutató koncert körül forog,ez egészen más lesz,mint az eddigi fellépéseim.Nagyon izgulok.-mondja, miközben bekeretezett aranylemezét szorongatja."