„Sok van mi
CSODÁLATOS, de NINCS CSODÁLATOSABB az EMBERNÉL”  

(Vakok Állami Intézete, 2015. október 28)

A pestiek, de talán mások is jól ismerik a gyönyörű, a 20. sz elején épült szecessziós palotát, a Vakok Intézetét, a Hungária körúton. Több alkalommal volt szerencsém belülről is megcsodálni Róth Miksa üvegablakait, mert a Dísztermüket sokszor bérbe adják mindenféle rendezvényre. Mikor elkezdtem utánajárni, hogy hogyan lehetnénk részesei István itteni fellépésének, meglepetésemre, hamar kiderült, hogy az nem itt, hanem a közelben lévő iskolájuk egyik termében lesz.
Tegnap megtudtam, hogy miért, de arról majd később. Kis csapatunk fél hatkor, a szokott várakozással, gyülekezett a kapu előtt.
 

„CSODAVILÁG…” ahova kerültünk

Amikor beléptünk, a lépcső tetején széles mosollyal várt minket Gizike, a Foglalkoztatási Osztály vezetője, aki a felelős volt nemcsak a záró Gála Rendezvényért, hanem az összes, a hónapban lezajló „Fehér Bot”-os eseményért is. Ő, és az Igazgató Asszony engedélyével lehettünk itt vendégek. Személyesen, most találkoztunk először, de az első pillanattól olyan volt, mintha már régen ismernénk egymást.
A világos folyosókon, akkor még alig-alig vettünk észre gyengén látót, csak a kezük munkájában, láncokban,  gyöngyökben,  kisebb szobrocskákban, kosárkákban, kerámiákban gyönyörködhettünk. Az intézmény dolgozói, annak ellenére, hogy szemlátomást izgultak, hogy a Gála, az eredményhirdetés, a későbbi uzsonna jól sikerüljön, mégis, szinte mindegyiküknek volt hozzánk egy - egy kedves szava,
 mosolya. Már tudták, hogy kik vagyunk, és ha szabad ezt a szót használni, „vártak” is bennünket. A teremben, a széksorokra merőlegesen, úgy helyezték el a mi ülőhelyeinket, hogy mi is jól lássunk, ill. aki akar, tudjon videózni, fotózni, de mégse zavarjuk az igazi ünnepelteket. Mindegyikünkre jutott egy mosoly, apró figyelmesség. Ez is Magyarország.
A lázas készülődés részükről, az izgatott várakozás az Ünnepre, eszembe juttatta Karácsony hangulatát, Talán a SZERETET miatt, amivel a munkájukat végzik, és amivel felénk is fordultak??? Lassan megtelik a feldíszített terem is. Jönnek az ünnepeltek, bottal, vagy anélkül, családtag segítségével, vagy egyedül, sötét szemüvegben, vagy hunyorogva. Fiatalok, vagy idősebbek. Van, aki tolószékben érkezik. Segítő „angyalaik", köztük egy jókedvet árasztó vidám „arkangyal", azaz az otthon dolgozói, mindenütt ott vannak közöttük. Ülnek és várnak, és várnak …. Kinn hagytuk a város zaját. Itt nyugalom béke, harmónia és állandóság van. Különleges helyre csöppentünk. Elnézve a „nézőket”, egyre kíváncsibb leszek, mit fog itt csinálni István, vajon hogyan fogadják???? Nagyon nehéz feladat itt fellépni, és meghódítani a szíveket!

ABSZURDISZTÁN, amit talán Karinthy-Örkény-Moldova együttesen se tudna kitalálni!

Gizikétől , az itteni készséges idegenvezetőnktől közben értesültem, hogy többek között azért van ebben a kisebb épületben a Gála, mert NEKIK, azaz a VAKOK gyengén látók iskolájának, otthonának, IS FIZETNI kell, ha a SAJÁT DÍSZTERMÜKET a Hungária körúton akarják használni!!!  Minden jóindulatuk ellenére sem tudtak volna itt több „tabánistát” vendégül látni . Így is időlegesen be kellett kapcsolni a szellőztető berendezést, hogy elegendő oxigénhez jussunk.

„I. T.T.”, azaz István TITKA a TERMÉSZETESSÉG 
( sok egyéb mellett)

Érkezik István és Csilla, mindketten feketében tetőtől talpig. Talán véletlen, de úgy érzem, ez itt most nem rossz választás. Egy kedves hölgy, valószínű az Igazgatónő, szép, méltató szavakkal köszönti a kedvencüket Erősítő beállítása, küszködés a technika ördögével, ez utóbbi, az elején többször próbálkozott, de István hangjától, a teremben lévők érdeklődő figyelmétől, néhány perc múlva, szégyenkezve elkotródott!
Mire a Gyönyörűszép feléig értünk, elkezdődött az igazi misztérium!
Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem kiváló fotósaink, videósaink (ez nem az ő hibájuk, csak az ő helyzetükből adódott), most nem tudták, tudhatták, azt a varázslatot, ami itt lezajlott, teljes mértékig megörökíteni, mert itt nem csak Hang és Kép volt az esemény. Az igazi fontos dolgok a LELKEKBEN történtek. Szinte, egy csoda volt, ahogy hangjára, megváltoztak a hátsó sorokban is a merev testtartások, a „Testeknek , Tekintete lett!”. Ahogy mondani szokták, a Művészet csodákra képes. Jöttek egymás után a gyors számok, Faith, Crazy, Pretty Woman,  Olcsó vigasz. Látható a videókon, hogy egy fiatal hölgy piros ruhában kipenderül István mellé, és teljes önfeledtséggel táncolni kezd. MEGHATÓ, de teljesen természetes mozdulat az is, ahogy István MEGFOGJA a kezét. Mások is kedvet kapnak, vak, vakkal, vagy éppen látóval ring, forog a ritmusos számokra. Milyen igaza volt a Fiúnak, hogy erre az alkalomra zömében gyors, lendületes dalokat hozott. A vidámság végén beszálltunk a láthatatlan hajóba, hogy István Hangja az álmaink felé repítsen mindenkit. Azt hiszem, itt bőven voltak álmok! „….hogy a CSEND…. A „csend” szónak, számomra külön hangulata, jelentése, jelentősége van, amióta Istvántól ÍGY hallom. Ezt a dalt sokan éneklik, többen nagyon jól, de egy se találta meg, emelte ki, értette meg a „Csend” jelentőségét. Még a legnagyobbak is elsiklottak fölötte vagy lehetetlennek, egyszerűen fizikai képtelenségnek tartották a „csend” megszólaltatását???  Itt, ahol egy PERCNYI Fénynek is üzenete van, nagyon nagy sikere volt a FényÉVnek!

A MŰVÉSZET HATALMA, avagy  "ELTŰNT, AMI FÁJ..."

Mint említettem, remek helyen ültem, mert egyszerre láthattam Istvánt, és figyelhettem a közönség szinte minden tagját. Amíg élek, sohasem fogom elfelejteni azt a negyvenes férfit, aki korán és egyedül érkezett. Fogyatékosságát sötét szemüveggel takarva gubbasztott előredőlt, lehajtott fejjel, szomorú arccal. István éneklése alatt, a merev, leszegett fejtartás lazult, arcának komorsága is néha oldódni látszódott, és akkor következett az, ami ÖRÖKRE bevésődik az emlékezetembe. István belekezdett a Majdnem szerelembe, és akkor ez mogorva, addig magábazárkózó férfi fokról-fokra, teljesen átalakult! Felegyenesedett, arcával a hang felé fordult, megnyílt, és szinte az EGÉSZ ember, egy ÓRIÁSI MOSOLY lett!!! Sajnálom, hogy nem videóztam le, mert erre a fénykép kevés lett volna, itt a folyamat volt a lényeg. Boldog vagyok, hogy egyszerre élvezhettem, az OKOT, István fergeteges előadását, és az OKOZATOT, azaz az említett férfi arcán elömlő boldogságot, amit HANG (amire ilyenkor talán „fölülről" is jön valami plusz) KIVÁLTOTT belőle!
Sajnálom, hogy István nem láthatta, még az a szerencse, hogy a mellettem álló „másik fele”, Csilla részese volt ennek a mosolynak, ennek a különleges történésnek. Nem kell ide pszichológus, kineziológus, sokszor elég a TABÁNI TERÁPIA!
 

"NEM ADHATOK MÁST, MI LÉNYEGEM"

Az elején még izgultam, hogy fog István ebben a különleges környezetben helytállni. Beszélhetett volna a fogyatékosságukról, a tiszteletről, amit irántuk érez, vagy jópofizhatott volna, és még sok mindent csinálhatott volna, de ő a legegyszerűbbet, egyben a legnehezebb utat választotta. Nem arról beszélt, papolt, hogy mit érez, hanem a HANGJÁVAL, előadásával, adta át az ÉRZÉSEIT, a Szeretetet, Vidámságot, a Reményt…. .  Nem a „másságra” figyelt, hanem az „azonosságra”, azaz az Emberre.  Azt hiszem ezt a póztalanságot, őszinteséget érezte, és értette meg a hallgatóság már az első percekben. Egyszer régen kijavította riportert, amikor az, az ÁTÉLT, előadás módjáért dicsérte, ő nem átél, HANEM  MEGÉLI a dalokat - mondta. Ezt tegnap is ékesen bizonyította, hiszen nemcsak Hangjával, hanem tudatalatti őszinte empátiájával is megélte a szituációt. Figyeljétek meg a képeket, videókat, az éneklésének több,  mint kétharmadában CSUKVA vannak a SZEMEI, azaz,  szinte Ő is VAKKÁ vált,hogy át tudja adni mindazt, ami aznap benne volt!

DEMOKRÁCIA – „ Csak szóóóóóóóóóólj…” István!
Ebben a számunkra különleges világban, minden évben megkérdezik az Otthon lakóit, az Intézménybe bejárókat, hogy záró ünnepségükre kit hívjanak meg. Idén Istvánra esett a választás. Talán az István mellett táncoló lány volt a fő kortes? Mindenestre , fújta István minden számának szövegét. A Díszvendégek arcát gipszbe öntik, ezeket a Maszkokat lehet látni a folyósón, hogy a helybeliek megtapogathassák, ill. azt mondták, hogy ezek szobrok gombnyomásra, meg is szólalnak.(Magdi, Anna, M. Évi fotóin is láthatók)
KÖSZÖNET.
Aki nyitott szemmel, és szívvel járt ebben az intézetben, az nemcsak István előadásától, az ott dolgozók irányunkba is tanúsított vendégszeretetétől, hanem azoktól is és talán főleg tőlük feltöltődhetett, akiknek számára szervezték ezt az ünnepségét.
Nagyon nagy élmény volt, hogy jelen lehettem. Mindenkinek köszönöm.
(Jelképesen ugyan, de mi is támogattuk az Alapítványukat)
ELNÉZÉST kérek azoktól, akik inkább Istvánról olvastak volna bővebben. Nekik a remek képeket, videókat, és Bogi leendő beszámolóját ajánlom.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.