Tabáni István Rajongói Portál
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

______

 

Névnap és dátum script

 

 

Rajongók
Indulás: 2009-11-27
 



 

Apropó Tabáni - Írások
Apropó Tabáni - Írások : Geszti Péter: a sztárgyártás itthon csak maszekolás - velvet.hu - 2010.05.05.

Geszti Péter: a sztárgyártás itthon csak maszekolás - velvet.hu - 2010.05.05.

  2010.05.06. 10:09


Az Akció reklámügynökség egykori kreatív igazgatója szerint az 1.0-ás verbalitás a szegénységből fakad, a valóban sikeres kampányok a magyar abszurditásból merítenek, és szerinte nem biztos, hogy Bódi Sylvi a legmegfelelőbb személy egy csempereklámhoz. Geszti Péter ma már csak akkor mutogatja magát, ha érdeke fűződik hozzá, így ha számára előnyökkel járna az X-Faktor, akkor beülne a zsűrizni. Igaz, szerinte a tehetségkutatók valójában valóságshowk, és a sztárgyártás itthon csak maszekolás szinten működik, mivel a nagy menedzserek általában a pénzesebb területeken tevékenykednek.

Elvileg már befejezted a tevékenységed a reklámszakmában, de ezt még a szakmában dolgozók sem fogták fel igazán.

A kommunikációs szakmával már 25 éve tart a liezonom. Ez még mindig tart, csupán átlépett egy másik szakaszába. Ma már nem az a legfontosabb tevékenységem, hogy bérbe adom az agyam és az ügynökségem teljesítményét, hogy különböző szolgáltatásokat és termékeket reklámozzunk. Mindazt, amit megtanultam, egy ideje már a saját kommunikációs termékeim megépítésére fordítom, és megpróbálom az általam fontosnak tartott értékek dimenzióját a magam eszközeivel eljuttatni a tömegkultúra fogyasztóihoz. Ez igaz az ARC kiállításra, a Nemzeti Vágtára, a Médiaunióra. Mindez sokkal több függetlenséggel, szabadsággal jár, amit egyáltalán nem bánok, viszont a gazdasági válság hihetetlenül nehézzé tette ezeknek a projekteknek a finanszírozását.

Gondolom a reklámszakmát is ugyanúgy érintette.

Ahogy elnézem, nagyon keményem. Szerintem amúgy sem futotta a csúcsteljesítményét a szakma, tisztelet a kivételeknek. Ahogy máshol, úgy a reklámszakmában is: többnyire eltűnt a kvalitás, eltűnt a kreatív utak keresése, kizárólag az ár határoz meg mindent. Olyan, mintha az egész ország egy nagy akciós hirdetés tárgya lenne. Olyan, mintha a közérzetünk, a kultúránk, a fogyasztási rendszerünk, minden csak egyetlen dologtól függene, hogy mi mennyibe kerül, mintha diszkontkultúra vált volna mindenből.

Ez a kampányokra szánt pénzeken is meglátszik?

Furcsa módon ez még a tömegkultúrán, így a médián belül is egy elképesztő leostobásodást, legatyásodást hozott magával. Egyáltalán nem bánom, hogy kiszálltam belőle még a válság előtt. Úgy érzem, nincs is szükség rá, hogy az ember igazán egyedi módon alkosson meg valamit. Minél gyorsabban, és minél olcsóbban, konfekcióban készüljenek a dolgok. Mintha a nyolcvanas évek közepe köszönne vissza, mintha lepukkant, lerongyolódott, Balkán alatt kettővel kategóriában lehetne csak dolgozni. Nincs pénz a produkciókra, nincs idő vagy igény arra, hogy kvalitás jelenjen meg akár egy castingban, akár egy fotós kiválasztásában. Szomorú szegényesség szinte mindenhol. Ez pedig nem csak az anyagi valóságban jelenik meg, hanem a gondolati és az intellektuális minőségben is. Ugyanez megjelenik a sajtó teljesítményében is, totálisan felkészületlen figurák kerülnek elő magukat újságírónak gondolva, és brutálisan gyenge módon nyomják. Elég pusztító.

Magában a reklámszakmában dolgozó emberek is változtak? Kevésbé képzettek, kevésbé akarják?

Azt nem hiszem, hogy kevésbé képzettek, bár nyilván a gazdasági válság miatt sok régi motorost kirúgtak, mert ugye 40-45 felett elküldik az embert ebben a hálás világban. Elképzelhető, hogy a helyükre olcsóbb embereket vesznek fel, akik talán kevésbé képzettek, de majd beleképződnek a szakmába. Nem hiszem, hogy erről van szó. Minél idősebb az ember, annál hajlamosabb úgy fogalmazni, hogy bezzeg a mi időnkben! Szerintem Magyarország egész kulturális terében érzékelhető egyfajta leértékelődés. Még jobban lecsontozva a hasonlatot: van a magyar foci, ez itt jól elvan magában, de nem mérhető Európai léptékben, hiába reménykedünk most az U20-asokban. Mintha az egész liga elvesztette volna a játékkedvét és a valós teljesítményét.

A reklámblogokon nagyon támadnak téged.

Még most is? Ez megtisztelő.

Az a bajuk, hogy nem a vizuális részére terelted a reklámok figyelmét, hanem a szövegre. Szerintük ez negatív hatással volt a szakmára.

Ja, ezt az uncsi közhelyet ismerem. Ezért is kezdtem az ARC-al foglalkozni annak idején, mert a reklámkarrierem első szakasza valóban a verbalitás bűvkörében telt el. Ezt én is meguntam, sőt azt gondoltam, meglehetősen szűkös teret szab a szakmai működésemnek. Ezért elkezdtem változtatni, hogyan tudnék stratégiában gondolkodni, és persze képekben, gesztusokban elmondani a megfelelő sztorit. Az ARC-ra érkező pályázatokból is sokat tanultam. Lehet, hogy a bloggerokosok a későbbi munkáimat nem ismerik, mert az előzőek a nyolcvanas, kilencvenes években nagyobb hatást gyakoroltak az akkor még nem nagyon létező magyar reklámszakmára, de lehet, hogy ők akkor voltak kamaszok, és az akkori cuccok vésődtek be náluk. Végül is mindegy, nálunk mindenkinek van véleménye, de dolgozni kevesen tudnak igazán.

Változtatnál valamit utólag a munkáidon?

Azok a kampányok, amelyekre hivatkoznak, és amelyeket tiszta erőből szidnak, állati hatékonyak és sikeresek voltak, vagyis a megrendelőimnek biztosan nem tettek rosszat. Ha nem így lett volna, nem lettünk volna ilyen sikeresek az ügynökséggel, és az Akció nem lett volna többször az év reklámügynöksége. Úgyhogy nem változtatnék. Aki pedig azt mondja, hogy én vagyok felelős a reklámszakma jelenlegi állapotáért (hallottam már ilyen véleményt is, és kéjesen jól esik érezni a vicsorgó irigységet vagy a korlátolt sznobizmust), az szimplán téved. Illetve összekeveri reklámszakmai munkáimat más szerepléseimmel, mondjuk, hogy ismert mint ungarische popsztárt vagy műsorvezetőt, és ez a kelleténél jobban irritálja. Szóval, én csupán egy magyar reklámügynökség kreatív vezetője voltam, és rajtunk kívül a piac 90 százaléka mások művein „edukálódott”.

Viszont dolgoztam rajta, hogy megtanuljak bánni a nonverbális kommunikációval, és a pályámat viszonylag kerekké tudjam tenni. Amikor 2005-ben megint csúcsra járt az ügynökség, úgy gondoltam, ennél följebb itthon nincsen, köszönöm szépen, akkor jöjjenek a fiatalok. Ezért is hagytam abba a napi gályázást a cégnél, mert azt gondoltam, számomra kevés a kereskedelmi reklámokban rejlő kihívás.

Mi lehet akkor az oka a magyar reklámkultúra verbalitásának?

Elméletem szerint a magyar reklámkultúra azért volt sokáig verbális, mert azok az értelmiségiek, akik erre a pályára vetődtek a rendszerváltás környékén, egy verbális kultúrából nőttek ki, nem pedig egy vizuális kultúrából.

Továbbmegyek. A magyar ellenzéki, vagy ha úgy tetszik, az alternatív underground kultúra, amely szemben állt a kádárizmussal, az is alapvetően verbális volt. Ezért természetes, hogy akik az elején elkezdtek megmondóként dolgozni, a verbalitás oldaláról jöttek, volt aki pszichológus, közgazdász vagy rendezvényszervező volt előtte, jómagam pedig magyar-történelem tanár.

De ez elmúlt. A Mac-korszak beköszöntével gyakorlatilag mindenki tud már otthon képet alkotni, machinálni valamilyen programmal. A fiatalabb generációk sokkal szívesebben beszélik az ilyen típusú képalkotói nyelvet, ami ráadásul globális, és kiszabadulhat a hazai keretekből.

Ez nem biztos, hogy jó.

Ez nem lenne gond, de érdekes, hogy furcsa módon mégis visszalopakodott a verbalitás a hirdetésekbe, mint meghatározó tényező, mert gyakran arra sincs pénz, hogy egy rendes képet megalkoss, hogy egy szép fotót csinálj egy autóról. Akkor újra itt a „kéne valami jó duma” igénye. Ez az 1.0-ás verbalitás tehát az anyagi szegénységből is fakad, nem okvetlenül csak a szellemiből.

Mennyire figyeled a mostani reklámokat?

Annyira nem izgatnak, hogy elemezzem őket. Ha elkapok egy reklámblokkot, akkor nem kapcsolok el, bár általában unalmas. Az utcai plakátokról is ez jut leginkább eszembe, nem állítom, hogy minden hónap 5-én figyelem az új óriásplakátokat. Pedig engem motivál, ha azt mondhatom mások munkájára, hogy „de kár, hogy nem én csinálhattam.”

Mitől lesz sikeres egy kampány?

Ezer oka lehet, de van egy nagyon érdekes motívum, ami a rendszerváltás óta megfigyelhető. Amit ma Magyarországon cool, trendi, szerethető, rokonszenves kampánynak gondolnak, az mindig a való élethez való kapaszkodásból születik meg. Vagyis mindegyik az abszurditásból fakad, abból, amit a magyarországi élethelyzetek teremtenek. Mondok példákat. Tavalyi Sziget-reklám: Ki a király?, vagy az RTL Klub csirkés reklámja, vagy talán a Budapest Bank Emese-kampánya. Mindegyik a magyar abszurd újragondolása, reprodukálása, és ezek hozzák az áttörő sikert. Van egy humorfaktoruk, amire nagyobb tömegek rezonálnak, éppen azért, mert a mindennapok mélyrétegeit idézik, nem pedig kiglancolt világra mutogatnak.
 

Az emberek ugyan megtanulták azt a fajta játékszabályrendszert, amely szerintük meghatározza a reklámokat: „üzengetnek nekem, én meg úgyis tudom, hogy ezek itt mind hazudnak, de sebaj, akkor viszont legalább szeretném jól érezni magam, miközben reklámokat nézek.” Mi szórakoztat? Ami valódi, ami hiteles, amiben humor és katarzis van. A többi nagyon művinek, megépítettnek tűnik. Erre az internet még jobban ráerősített. Minél kevesebb pénz van az embereknél, annál inkább áhítoznak egy olyan szintre, ami elérhetőnek tűnik, és miközben egyre feljebb néznének, egyre lejjebbről kell felfelé nézegetni.

Amikor minden nagyon csillogó, amikor tökéletes hajjal szambázik ki private jetből a drájvetter csaj, azt nem veszem be. Így kiszállni legfeljebb a metróból tudok, ahol nemcsak a sérómat, de a fejemet is letépi a szél a Moszkva téren. Ahogy azonban azok a srácok pingpongoznak a Sziget-reklámban, az közel áll a szívemhez, az itt van Káeurópában. Ezek a népszerű sikerek Magyarországon, és nem véletlen, hogy ezek sosem hoznak el nemzetközi díjat, mert máshol, más kulturális közegben nem működik úgy a kódjuk.

Mennyire lehetnek hatékonyak a celebreklámok?

A celeb kategória megosztó lett Magyarországon. Tévéfüggőknek el lehet rajtuk keresztül adni, netzabálóknak már nem. Nagyon nem mindegy, milyen termékhez választasz celebet. Hogy Bódi Sylvivel mennyi csempét lehetett eladni, meg nem mondom. Lehet, hogy meglepő kutatási adatok derülnének ki, és hogy rengeteg csempét adtak el vele. De az is lehet, ha más utat választanak, sokkal többet adnak el.

A celebes reklámnak gyakran az a veszélye, hogy jobban emlékeznek a híres emberre, mint magára a termékre. Nem mindegy tehát, milyen helyzetbe rakod, mi a viszonya az adott termékkel, marad-e a fogyasztónak intellektuális energiája egy film esetében azoknál a részeknél, ahol be kéne vésned az üzenetet is. Sokat számít a hitelesség is, mert ha Clooney-t látod gyorskávéval bénázni a jó csajok között, akkor ez nem esik rosszul, és még emlékszel is a márkára. Egy szívtipró világsztárt, akit ilyen szerepekben ismertél meg amúgy is, elfogadsz ebben a szituban is, talán szeretnél is a helyében lenni, satöbbi, satöbbi.
 

Az Akció reklámügynökség egykori kreatív igazgatója szerint az 1.0-ás verbalitás a szegénységből fakad, a valóban sikeres kampányok a magyar abszurditásból merítenek, és szerinte nem biztos, hogy Bódi Sylvi a legmegfelelőbb személy egy csempereklámhoz. Geszti Péter ma már csak akkor mutogatja magát, ha érdeke fűződik hozzá, így ha számára előnyökkel járna az X-Faktor, akkor beülne a zsűrizni. Igaz, szerinte a tehetségkutatók valójában valóságshowk, és a sztárgyártás itthon csak maszekolás szinten működik, mivel a nagy menedzserek általában a pénzesebb területeken tevékenykednek.

Mennyire akarsz még a nyilvánosság előtt maradni?

Amennyire a kommunikációs termékeim igénylik. Nagyon régen, még a múlt évezredben kötöttem egy íratlan szerződést az ördöggel, mármint a médiával: én mediatizált dolgokkal foglalkozom, ezért adom magam a médiának. De az ezredforduló környékére megtanultam, a média nem csak akkor ír rólam, amikor én szeretném, akkor is a nyakamban liheg, amikor szabadulnék tőle. Ma már határozottan csak akkor bonyolódok bele magamutogatásba, amikor az érdekem egy projektem miatt. Ez mára leszűkült az ARC-ra, a Vágtára, a Médiaunióra vagy valamilyen jótékony ügyre. Próbálok ízlésesen bánni vele, több-kevesebb sikerrel.

Ha idejönnének az RTL-től, és azt mondanák, az X-Faktorhoz keresünk zsűritagot, jönnél-e, igent mondanál? Ez nyilván nagy magamutogatással járna.

Elképzelhető, hogy igen. De azért fontos megjegyeznem, hogy a magyar celebség nem más mint a teljesítmény nélküli magamutogatás. Az, hogy valaki médiasztár vagy jó színész, zenész, műsorvezető, aki felfut, az nem megélhetési híreskedést jelent. Lovasi, Stohl, Novák, Fábry, Eszenyi csak celeb lenne? Nem mondanám, csak azért, mert sokat szerepelnek. Van mögöttük hiteles teljesítmény. Ilyen értelemben én sem számítom magam celebnek. Ha érdemes beülni az X-Faktorba, mert érdekesnek ígérkezik, és előnyökkel jár, akkor miért ne ülnék be? Ha ez azzal jár, hogy engem meg kell futtatni a médiában – mert ez ezzel jár -, akkor azt mondom, ez foglalkozási ártalom.
 

Nyilván nem azért vállalnám, hogy celebként jegyezzenek, és meghívjanak ilyen-olyan gálákra. Így is meghívnak a feleségemmel, de így se járunk sehova. Inkább az a kérdés, hogy ráérek-e? Mondjuk, abba egyébként beleillene, ha felkérnének, hogy jövő évtől szeretnék visszatalálni a saját alkotói életemhez, szeretnék újra dalokat írni, musicalt készíteni, zenekart csinálni. Ez elég fenyegetően hangzik, ugye?

A kérdés másik oldala: szerinted a tehetségkeresés mennyire működik, mennyire van igénye, szüksége erre az országnak?

Attól függ, honnan nézzük. Médiaszereplőként sokszor foglalkoztam tehetségkutatással. Az ÁSZ című tévéműsorom annak idején 5 éven keresztül tehetséges vidéki fiatalokat mutatott be, és éppen kategorizálhatatlan tehetségük volt az érdekes. A Lámpaláz fiatal színészeket mutatott be, és az ARC gyakorlatilag nem más, mint lehetőség arra, hogy a tehetségek megmutatkozzanak. Vannak tehát ilyen hagyományaim, és nem áll messze tőlem, hogy beüljek egy zenei tehetségkutatóba.

A másik oldalról pedig azt mondom, hogy ne vetítsünk magunknak. Ezek a műsorok egyben jól álcázott, professzionális valóságshow-k. Tehetségkutatónak is hívhatjuk őket, de a pszichológiai vonzerejük abban van, hogy hónapokon keresztül találkozol önjelölt emberekkel, és úgy szerkesztik meg a műsort, hogy beleszeress valakibe vagy gyűlölj valakit, de kíváncsi legyél rá, és hosszú ideig kövesd a sorsát. Aminek ráadásul az az ígérete a tömegeknek, hogy látjátok, tegnap még senki volt, holnapra sztár lesz, megváltoztatjuk az életét az orrotok előtt! Mindezt persze a bulvár sajtó brutális éhsége tüzeli. Hogy ennek a műfaja majd popzenei köntöst ölt magára, az oké, legalább nem a bigbradörök jönnek vissza. Látod, ott terem az igazi celeb, aki csak letolja a gatyáját és híres lesz.

A Megasztárban azért letettek valamit az asztalra.

Nem kétlem. De az a fő probléma, hogy egy ilyen kicsi popzenei piacában is megroggyant országban nincs lemezvásárlás. Hiába dobsz ki sztárokat a piacra - mert ugye kiemeli ez a műsor ezeket a srácokat egy pillanat alatt, gyorsabban futnak be, mint Elvis Presley - viszont utána ott állnak, és kiderül, nincs háttéripar, menedzsment, lemezeladás. Mi marad? Jó esetben koncertek, vagy haknik, elkopás, lepusztulás. Ráadásul nagyon fiatalok, sokszor kevés tapasztalattal és kultúrával a hátuk mögött, ami segíthetné őket abban, hogy hosszútávon is tudjanak gondolkodni a pályájukról. Ritkán nyúl hozzájuk utána komoly formátumú ember – tisztelet a jó szándékú kivételeknek -, mert a nagy menedzserek az ingatlan bizniszben vannak, a médiacápák között találhatók, vagy éppen tőzsdéznek, mert ott a nagy zsé.

  A komoly menedzselési technikák Magyarországon a popzenében legtöbbször hiányoznak, ezért nagyon nehéz a nyerteseket jól futtatni, és gazdálkodni a tehetségükkel. Mondok egy példát. Az általam nagyon szeretett Oláh Ibolya elment egy filmbe főszereplőnek, amiről szerintem lehetett tudni, hogy ez nem az a film, amiben szerepelnie kéne, mert nem az ő pozícióját erősíti, hanem legfeljebb a film produceréét. Ha én lettem volna a menedzsere, nem engedem el Ibolyát. Aztán, hogy hallgatott volna-e rám, az más kérdés. 

Nagyon rövidtávon gondolkodnak, nem?

Nincs meghúzva egy ív, nincs végiggondolva a stratégia. Kijönnek a huszonéves gyerek, akiket a show végén mindenki ünnepel, de holnap is lesz nap, és nyolc év múlva is lesz nap. Későn derül ki, hogy a legfontosabb a popszakmában, hogy szerző legyen, aki jó dalt ír nekik. Olyan slágert, ami róluk szól, őket „pozicionálja”, az ő zenei személyiségüket építi. Nem mindenki úgy születik, mint Müller, Lovasi, Kis Tibor és társaik, akik maguknak megírják az életművüket, és még el is danolják.

A felfedezett srácok általában fiatal és rokonszenves hangok, jó kisugárzású sztáralkatok, és ennyi. Igazából mentorálni kellene őket.

Nagyon sokan ezért buktak el, mert nem voltak jó dalaik.

Ha megnézed a klasszikus énekesnőinket, mondjuk itt van a nagyszerű Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Katona Klári hármas. Koncz és Katona pályáját meghatározta az is, hogy a Szörényi-Bródy és a Presser-Sztevanovity páros írta a nagy dalaikat, és ez hosszú távon megemelte őket. Kovács Katinak érzésem szerint nem jutott ilyen ennyire sikeres és állandó dalszerzői háttér, neki ilyen szempontból sokkal recésebb lett a pályája.

Malek Miki – az ifjabb – mesélte egyszer, hogy Madonna lemeze úgy készül, hogy egy erre szerződtetett zenei vezető kiválogat akár hatvan-hetven különböző ismeretlen fiatal szerzőtől dalokat, zenei ötleteket, és összehangszereli őket. A szerzőket kifizetik egy összegben, megveszik a jogokat, és teljesen átépítik a nótákat, hogy az aktuális lemezen egy zenei képet mutassanak. Ez csak egy példa a sztárgyártás hátteréből, de sokat elmond a nagyságrendekből. Nálunk erre nyilván nincs sansz, itt csak a kisipari, gyakorlatilag maszek módszerek működnek. De mégse reménytelen: a tehetség az tehetség, kis segítséggel megtalálja magát.

És te mit szeretnél most alkotni?

Szeretnék musicalt írni, van több téma, amin már dolgozom, de ezeket nem akarom elkiabálni, mert az előző terveimből nem lett semmi. Dolgozom egy érdekes projekten Rúzsa Magdival és Novák Petivel. Magdinak egy önálló színházi dalestet rakunk össze, így új műfajban mutatkozik majd meg, és nagy, szenvedélyes dalokat énekel, úgy, hogy minden dal róla szól. Az est várhatóan ősztől lesz látható Budapesten.

Azt olvastam, újra írsz az Első Emeletnek is dalszövegeket.

Pár hónappal ezelőtt felhívott Berkes Gabi, hogy menjek el egy Első Emelet klubba. Ilyenben gyakorlatilag nem volt részem húsz éve, az Emelettel gyakorlatilag kilencvenben írtuk az utolsó dalokat. Nagyon másfelé kanyarodott az életünk, és úgy néztem az Emeletre, mint más az általános iskolájára: jó volt, szép volt, de már vége. Távoli és kamaszos sületlenségnek tűnt, amit csináltam, mint kezdő dalszövegíró. Elmentem ebbe a klubba, és azt vettem észre, hogy kedves és szórakoztató. Ahogy élőben játszották a régi dalainkat, valahogy visszataláltam egy érzéshez, ami fiatalkorunk barátságáról szólt. Jó szívvel tudtam újra nevetni a zenekarral eltöltött órákban, leginkább azon, hogy hiába hullott ki a hajunk, mindenki ugyanúgy nyomja a brutál vicceit, mint régen. Mondták, hogy írnak új dalokat, mondtam, csináljuk együtt, írok szöveget szívesen.

Azon gondolkodtam, hogy mennyi mindenkinek írsz dalokat, de saját magadnak olyan dalt, ami téged mutat be, nem írsz.

Ezzel adósa vagyok magamnak, nem mintha bárki is tüntetne azért, hogy ez legyen. 2006-ban szerettem volna az új zenekaromat megcsinálni, de egy baráti vacsora alkalmával Berkes Gabi és Michel már konkrétan az édesanyámat emlegették, mert jó pár évvel azelőtt megállapodtunk, hogy egyszer visszahozzuk a Rapülőket. Megértettem, hogy tartozom nekik és magamnak is azzal, hogy csináljuk meg rendesen, de ezzel azt értem el, hogy az akkor forrpontján lévő új zenei programomat sikerült semmissé tenni. Azóta pedig nem maradt rá időm, például a Vágta miatt. Ha elkezdek zenélni, akkor már nem akarok mást csinálni mellette, főleg nem ezt a menedzselési munkát. Megatonnányi energiát vesz el, és semmi másra nem marad időm.

Család mellett nem olyan egyszerű, a menedzser élet nem ugyanaz, mint a zenész élet.

A zenész élet szerintem könnyebb lesz. És főleg örömtelibb.

De más időszakokban.

Az lehet, de az sokkal fontosabb, hogy egy jó kedvű ember megy majd haza. Nem hiszem, hogy ez probléma lesz. Úgy emlékszem, hogy a zenészség mellett sokkal több és könnyedebb a magánélet. Nagyon vágyom rá, hogy visszatérhessek oda, még ha tíz évet hagytam is zene nélkül eltelni. Mindig azt mondom, ha Jaggernek és Zoránnak ilyen jól megy, akkor nekem is belefér majd.
 

 

 

 

 

 Tabáni István Rajongói Portál

Szerkesztők:

Zsike: kleckererzsi@gmail.com

Lina: [Mail] [MSN]

Dádó: [Mail; MSN]

A szerkesztésben a segítséget köszönjük minden Kedves Rajongónak, az interneten megjelenő cikkekkel, képekkel, videókkal kapcsolatban.

Ajánlott böngésző: [Mozilla Firefox] [Google Chrome] [Songbird]

Ajánlott képernyőfelbontás: >1024*768

Tárhely: [Gportal]

Indulás: 2009. November 27.

 


SKAM - SKAM France - wtFock - Druck - SKAM Italia és a többi! Folyamatosan bõvülõ magyar tartalmak! - SKAM SKAM SKAM    *****    Sorozatok Áprilisban-Read&Speak Blog-Sorozatok Áprilisban-Sorozatok Áprilisban-Read&Speak Blog-Sorozatok Áprilisban    *****    Sorozatok Áprilisban-Read&Speak Blog-Sorozatok Áprilisban-Sorozatok Áprilisban-Read&Speak Blog-Sorozatok Áprilisban    *****    SKAM - SKAM France - wtFock - Druck - SKAM Italia és a többi! Folyamatosan bõvülõ magyar tartalmak! - SKAM SKAM SKAM    *****    Gondolatok, vélemények, élménybeszámolók, tagek és egyebek (kpop, ajánlók, horror, blogtippek)    *****    Naruto rajongói oldal és Fanfiction Konoha.hu, Naruto rajongói oldal és Fanfiction Konoha.hu Naruto rajongói oldal    *****    A dohányboltos lány új novella. Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)    *****    Informatika és Informatikus könyvtáros tételek    *****    AemyDesign.hu teljes kódolt designek gportalra és wordpressre, kódok, tutorialok. képek - AemyDesign.hu - AemyDesign.hu    *****    SKAM - SKAM France - wtFock - Druck - SKAM Italia és a többi! Folyamatosan bõvülõ magyar feliratos tartalmak! - SKAM    *****    Kedves látogatóim! Március hónapban, minden születési horoszkóp megrendeléshez egy Biotérkép elemzést adok ajándékba!!!!    *****    Naruto rajongói oldal és Fanfiction Konoha.hu, Naruto rajongói oldal és Fanfiction Konoha.hu Naruto rajongói oldal    *****    Luxus házikedvenc prt lányokról szóló kis történet, egyéb cikkek.:)    *****    SKAM - Ismerd meg és nézd meg a híres norvég sorozatot és a remakeket! - SKAM - Egyre több MAGYAR feliratos tartalommal!    *****    Adóbevallás (Szja) - SMS-BEN KÉRHETI A BEVALLÁST!!! Kinek készít a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV)    *****    A horoszkópod olyan tendenciákra mutat, melyek ismerete, sokat segít az elõre jutásban, a fejlõdésben. Rendeld meg most!    *****    Nagyon részletes születési horoszkóp 20-25 oldal + 3 éves elõrejelzés 20-25 oldal,e-mailben, utána ingyenes konzultáció.    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)    *****    Nagyon kedvezõ asztrológiai megrendelés! Születési horoszkóp+3éves elõrejelzés+konzultáció,csak 3000 Ft. Kattints várlak    *****    Ajándékozz kézmûves terméket Marilona Ékszerekbõl. Biztosan találsz megfelelõt, Valetin, esküvõ, szüli és névnapokra.