SZAVAZZ úgy, hogy IDE KATTINTASZ

Ismét itt a nagy sikert aratott Nagy Találkozások című rovatunk, amelyben mindenki elmesélheti, sőt meg is mutathatja, milyen is volt az a bizonyos találkozás a nagy-nagy kedvenccel. Most Bodolóczki Barbarát mutatjuk be, akinek a nagy találkozást Tabáni Istvánnal hozta össze a sors.

Végre!! Találkoztam Istvánnal…

Reggel, amikor felkeltem mindent átnéztem, az ajándékokat, az üzeneteket és egész nap csak az estére vártam. Már 14 órakor elkezdtem készülődni. Fürödtem, felöltöztem. De olyan lassan telt az idő, hogy nem bírtam kivárni aa 17 órát. Apa azt mondta, hogy inkább lekísér a Centrum elé Nórához, hogy ott várjuk. Háromnegyed hatkor találkoztunk Nórával. Felszálltunk a buszra, és le is szálltunk a Sportcsarnok előtt.

Ott már nagyon nagy volt a tömeg. Kis idő múlva a kapukat is kinyitották. Nórával megcéloztuk a koncerttermet, hogy az első sorba menjünk. Utána felhívtam Stellát, hogy itt vagyunk. Mikor felvette, szóltam, hogy hol vagyunk. Pont akkor lépett be az ajtón. Nemsokára a „gportálosokkal” is találkoztunk. Kaptunk névtáblákat, amin a gportálon használt név volt írva. Ekkor hívott Szondyka, hogy Tatabányán a koncert elmaradt. István lemondta, mert elakadt a hóban. Nagyon megijedtünk, nehogy ez is elmaradjon. Ekkor a menedzserét megláttuk, Istvánt még nem. Gondoltuk, ha a menedzser itt van, István is itt lesz majd. – kezdte a nagy találkozás meséjét Barbara.

Azóta se tudjuk, hogy István hogy ért oda, és mivel jött. Nagy tapsvihart hallottunk. Tudtuk, hogy kezdődik. Először Kefir és Müller Attila elmondta, hogy kik lesznek, milyen sorrendben. Istvánt utolsónak konferálták. Először a Stylo lépett fel. Utána már tényleg elkezdődött. A V-tech énekelt pár számot, amik jók voltak. Később Attila és egy néni még egyszer elmondták a fellépőket. V-tech, Charlie, Mc Dc, Nyári Károly, Brash Bence és István.

Azt mondta a néni:
- Brash Bence - ekkor nagy tapsvihar lett. Rákezdett Attlia is.
- Vajon hogy lehet ekkora a hírneve? Lefogyok tíz kilót, és leadok tíz évet, akkor én is ilyen híres leszek.
- Akkor mondok még valakit. Tabáni János - mondta a néni. Nem mindenki újjongott, mert nem tudtuk, hogy az ki, de gondoltuk. Ekkor mondtuk együtt:
- István!! - és a néni ki is javította.
- Akkor próbáljuk meg újra. Tabáni István!!.
- Yeeeeeeeeeee, éjjen, ááááááááááááááá, István!! - sikítoztunk egyszerre. Minden fellépő mondta (István kivételével) hogy tapsoljunk. Robi reppelt is rólam. Olyasmit, hogy nézd a lányt hogy milyen picike. Meg hogy a cipőfűzőm ki van kötődve. Bence pedig megpróbált jópofizni. - Hallottam, hogy Miskolcon nagy az összetartás. Akiknek van telefonja... Á,látom már készültek a csillagszóróval!! Akinek van telefonja az integessen vele, hogy szép legyen. - utána a színpadról is lejött. Feljött Kefir, még kettőt énekel, és felkonferálta az utolsót. Az elsőt elénekelte.

Ekkor Nóra így szólt:
- Barbi, most kell örülni, mert a következő már István lesz! - a zene elindult és üvöltöztünk. Ekkor végre István jött. Nagy lett a tapsvihar, az üvöltözés. Ekkor beordibáltam:
- Szeretünk! - és meg is hallotta István.
- Én is titeket.- válaszolt. Kérdezte, hogy melyikkel kezdje.
-Queent!!- ordibálták be.Picit várni kellett a hogy a CD-t berakják.
- Nyomjad Pisti! - ordibálták be.
- Rendben. - nevetett István.
- Csak rakják be a CD-t. - (Csak a zene ment CD-ről.) a zene pedig elindult. A Don't stop me nowval kezdte. Kiabáltunk, Istvánoztunk, sikítoztunk. A sorrendet már elfelejtettem, de a zenékre igen. Énekelt egy külföldi számot, amit nem ismerek, de nagyon jó volt, és még "tánccal" viccelődött. Mi meg nevettünk és jeee-ztünk. Énekelte még az Őt. Azután a Fényév távolságot. Utolsónak a Bohémiant adta elő. A végén dobott nekünk puszit és ismét sikítoztunk. Utána lement a színpadról, de mi visszatapsoltuk. A Don't stoppot énekelte.

A végén így szólt:
- Fú, de melegem lett. - és levette a zakóját. Ekkor még többen sikítoztunk és tapsoltunk. Az utolsó az Ő volt Kefirrel és Nyári Károllyal. A szám végén próbáltam Istvánnak kiabálni:
- István!!!!!!!!!!! Gyere ide kérlek! Hoztam ajándékot! - de sajna nem hallotta a nagy tapsviharban. A csajokkal kimentünk a művészbejáróhoz. Féltünk, nem ment-e még el. Utána mi is bemetünk a bejáraton. Stella elintézte hogy bejussunk. Épp akkor jött Kefir Apukája, és meg tudta vele beszélni. Azzal a feltétellel engedett be, ha ő is kap majd az ajándékból :).

Kalandos út a találkozásig

Bementünk, és egy vártunk egy kicsit, de nagyon fáradtak voltunk. Ekkor az öltözőbe bement egy pasi. Láttuk István fellépő ruháját ezért elkezdtünk hülyéskedni. Mondtuk Dádónak hogy menjen be, mert ő fiú. Nekem meg azért mondták, mert kicsi vagyok, és gyereket úgyse bánthatnak. Utána azt mondtam nekik, hogy azt kéne mondani, hozzátartozók vagyunk. Hülyéskedtek, hogy én vagyok István eltitkolt gyereke, Tabáni Barbara. Azt mondták menjek oda egy őrhöz és mondjam azt, hol van a papám? Kicsit se lett volna ma címlapon.: Tabáni István eltitkolt gyereke :P.

Nórával leültünk pár dobozra. Ott megmutattam neki az ajándékokat. Pont arra jött Kefir. Először nem mondtam neki semmit, de miután jött visszafelé, kértem tőle egy közös fotót. Utána Stelláék mondták, hogy Kefir megpróbál szólni Istvánnak. Izgatottan vártuk az eredményt. Utána jött egy őr. Azt hitte, Kefirtől szeretnénk autogrammot kérni. De annyira összezavartuk hogy inkább felvitt minket Istvánhoz. Kefirék szóltak neki, hogy jöjjön ki. Mikor kijött picit megijedtem, mert nem jött ki hang a torkomon. De szerencsére én másodiknak jöttem, ezért meg tudtam szólalni. Odamentem hozzá és átöleltem. Kérdezte tőlem:
- Szia. Te vagy a Bodolóczki Barbi?
- Szia. Igen. Hoztam neked ajándékot. - átadtam neki, majd egy másik csomagot is és így szóltam:
- Ezt Erzsikének át tudnád adni?
- Persze!- mondta István mosolyogva.
- Már sokat hallottam rólad. - mondta nekem István.
- Én is rólad - válaszoltam viccelődve
- Hallottál? Oké. - nevetett István. Csináltunk közös képet.
- Aztán meg pihenj sokat! - mondtam Istvánnak. Megsimogatta az arcomat és azt mondta:
- Tudod most nem nagyon fogok fellépésekre járni, mert a CD-vel is kell foglalkoznom. Megkérdeztük hány szám lesz a Blikkes CD-n. Azt mondta 3.

Még odamentem hozzá és a fényképalbumomat (amiben csak ő van 30 képen) aláírattam vele. Látta a Don't stopos képet. Azt kérdezte:
- Az ki?-és nevetett.
- Te. - mondtam vissza, szintén nevetve. Utána elköszöntünk és István átölelt. Utána is mondtam hogy pihenjen, és vigyázzon magára. Utána Stellával és Nórával a taxira vártunk. Akkor jött ismét István. Az ajándékokkal a kezében. A fellépőruhájában, kabát nélkül ment ki a hóba. Biztos fáradt lehetett, mert mikor megint köszönt a szívét fogta. Kiderült, itt aludt szinte a szomszédunkban. Még az utca, házszámot is tudjuk :P. Remélem még mindig pihen :). Nagyon szép este volt, nagyon boldog vagyok, hogy végre találkoztam vele. És soha nem fogom elfelejteni, ahogy átölelt.:).