Tabánit imádják a nők! - delmagyar.hu - 2010.02.09.

Farkas Judit
2010.02.09. 15:25
 

Hárommillió néző követte végig a Csillag születik döntőjét, amelyet Tabáni István, az aranytorkú teremőr nyert meg.

A rajongókkal szívesen ismerkedne, magabiztosabbá teszi, hogy szeretik – ám egyelőre nincs rá ideje. Új lemezén harmincfős szimfonikus zenekar kíséri.

Aranytorkú teremőrnek becézte a média a 32 éves Tabáni Istvánt, aki az RTL Klub Csillag születik című tehetségkutatójában tűnt fel egy Queen-dallal, és megnyerte a versenyt. A mesébe illő történet bejárta az országot: a győztes a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum teremőreként került a reflektorfénybe, és soha nem tanult énekelni. Képzőművésznek készült, egy ideig a Szegedi Tudományegyetem tanárképző karának rajz szakára járt. A Megasztárban is próbálkozott, de az elődöntőben kiejtette a zsűri.

– A múzeum után óriási váltás a színpad. Megszokta már a népszerűséget? – faggattuk a Csillag születik győztesét egy szegedi fellépés alkalmával.

– Pozitív tapasztalataim vannak, de ez nem a megszokott életforma. Nem arról szól, hogy bemegyek a munkahelyemre reggel nyolcra, és kijövök délután négykor. Nehéz feldolgozni, más világ volt, ami most lezárult. A múzeum elszigetelt hely. Van egy különleges atmoszférája, mintha egy más dimenzióba kerülne az ember – mondta az énekes, és hozzátette: – Elkezdődött egy másik élet, aminek örülök. Megnyílnak előttem a kapuk.
– Nem volt lámpaláza, amikor színpadra lépett a visszavonult életmód után?

– Volt lámpalázam, van is. Izgulok, mint egy kisgyerek, aki várja a karácsonyi ajándékot. De minden fellépés mást, újat hoz. Ez a jó benne – magyarázta. Mi magunk is meglestük: fejkörzéssel, pár ugrással próbált lazítani, mielőtt színpadra lépett.

Mellesleg nem előzmény nélküli az éneklés az egykori teremőr életében. Saját zenekarával dallamos rockzenét játszott, és elárulta: mind apai, mind anyai részről voltak-vannak zenészek a családban. Apai nagyapja tenorénekes volt, de büszkélkedhet a família hegedűművésszel is. Tabáni István is tanult hegedülni, és a rajzolás mellett mindig is énekelgetett.

– Lehet, hogy a képzőművész zárkózottabb, az éneklés nyitottabb személyiséget feltételez, de mindkettő teremt és alkot. Amikor az ember énekel, a színpadon teremt, alkot, és persze ad – vont párhuzamot a két tevékenység között. A képzőművészet ugyan most háttérbe szorult az ének miatt, de annak is eljön majd az ideje.
– Elvonult életet már csak a rajongók miatt sem élhetne, hiszen egyetlen versenyzőnek sem volt ekkora rajongótábora. Ez nyilván a magánéletét is megváltoztatta.

– Sok minden változott, én is változom azzal együtt, ami velem történik. A rajongók megtalálnak az Iwiwen, telefonon, személyesen. Van, aki a párját látja bennem, szeretne megismerni, és ez jólesik. Én is szeretném megismerni őket, de erre nem nagyon volt időm idáig.

– Mi a helyzet a tolakodó rajongókkal?

– Van, aki túlzottan rajong, de nagyon jó érzés a szeretet, amit kapok. Magabiztosságot ad, tényleg élvezettel áll ki az ember a színpadra, ha a szeretet körbeveszi – tapasztalta a fiatalember, aki nem csak Ördög Nórát, saját magát is megríkatta a Fényév távolság című dallal: felgyűltek benne az érzelmek. – Alapvetően érzékeny ember vagyok, de ez kell ahhoz, hogy valamit átadjak, közvetítsek – osztotta meg velünk.